Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

"padláson lámpa mellett dolgozni". /73/ A céh feudális szervezeti keretében nagy súlyt kaptak a vallásos követelmények. Ritka eset, ha ez hiányzik. Az eperjesi céh 1532-ben pergamenre irott, faszelencés, városi függő pecséttel ellátott nagyon szép szabadalomlevelében nincs olyan kitétel, mint pl. az istentisztelet látogatás, védőszent, céhzászló követelése, istenfélő, vallásos életre való intés stb. Oka az lehet, hogy Eperjes ugyan 1531ben felvette Luther vallását, de abban sem lehetett valami szilárd, ezért a városi tanács diplomatikusan elhallgatott minden olyan kifejezést, amely vallásos cselekményt érintett. /74/ A köteles céhek védőszentje gyakran, igy Szegeden is Szent Pachonius volt, akinek nevét a vulgáris latin Szent Posthumusra torzitotta. /75/ Természetesen eltérések is mutatkoztak. Pesten Szt. András, Gyulán Szt. Kristóf, Selmecbányán, Budán pedig Szűz Mária volt a céh patrónus, s ezek hagyományos évnapjain ünnepeltek. /76/ Az ünnep nem mindig esett össze az egyházi naptárral. Például Posthumus napja is az egyházi naptár szerint május 14-e /77/ volt. Ekkor ünnepeltek Szegeden, de Soroksáron például István király napja után. A céhlevelek legtöbb pontja a mester, a legény és az inas egymásközti kapcsolatával, céhen belüli és társadalmi helyzetével foglalkozott. A céh elöljáróját, a céhmestert /főcéhmestert, illetve céhmestereket/ a védőszent ünnepén választották meg a leggazdagabb és legtekintélyesebb mesterek közül. Sokféle feladatának ellátása és felelőssége elég terhes lehetett, mégis kivánták a rang és tekintély miatt. A céh ügyvivője, birája, tanácsadója, elnöke, pénztárosa, pecsétőre, irattárosa, bírálója, adóztatója, hites személye volt tisztsége folytán. Munkájában segitették a céh egyéb elöljárói: az alcéhmesterek, táblamesterek, müvlátómesterek és az ifjumester. A céhmester a behivó táblával hivta össze a céhtagokat a nyitott láda előtt tartott céhgyülésbe. Ez a kisméretű fémből vagy fából készitett céhjelvény igazolta a céhmester rendelkezési jogát, s tette kötelezővé a megjelenést. A mesterek remekléssel kerültek be a céhbe. Ez alkalmas volt arra is, hogy a céhtől távoltartsák a nem kivánatos jelentkezőket, s magas dijakkal, bonyolult remekkel, számos egyéb feltétellel akadályozzák az uj mester konkurrenciáját. Ezért a verseny élességétől függően a mesterremek koronként és céhenként változott, csak 1850. után egységesítették. /78/ A hozzá felhasznált kender minőségét is megvizsgálták. A céhlevelek gondosan meghatározták a készitendő kötélféleségeket. Szegeden különböző hosszúságú és sulyu kötél pontos elkészítését, Selmecbányán 6 db bányakötél hibamentes megfonását és szálazását, Győrben, Komáromban is különböző műszaki jellegű kötélféle elkészítését kivánták meg. A soproni kötelesek remeke egy 24 öl hosszú, négyágú 65 font sulyu kötélvég volt. Negyed fonttal súlyosabb és fél öllel hosszabb vagy rövidebb nem lehetett. Zsinórozott övtekercset 12 öl hosszút és 4 font sulyut hasonló minőségi tűréssel kellett