Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

rokon már rendkívül kapós cikk. /15/ A jobbágyiparosok emellett hársfa rostból is készítenek, főleg Erdélyben, a Bánátban, a határvidékeken vastag hársfa köteleket. /16/ A jobbágyiparosok életformája nagyon különböző lehetett. Egyik fajtájuk a mezőgazdaságból élő, az ipart csak a mezőgazdasági munkák kényszerű szüneteiben gyakorló "mester", a másik a főleg két kezére, a mesterségére utalt, csak jelentéktelen gazdasággal rendelkező vagy nincstelen iparos. Viszonylagos jómódjukhoz hozzájárult, hogy a magas céhadóktól mentesek voltak, részt vehettek a vásárokon és környékükön többnyire versenytárs nélkül dolgoztak. A jobbágy Kerekes Mihály kötélverő /madarász, kádár/ komoly anyagi gyarapodásáról 1640-től 1683-ig biztos adatokkal rendelkezünk Jegenyéről. /17/ Előnyös volt számukra az is, hogy minden szervezet és felügyelet nélkül űzhették mesterségüket, inasokat, legényeket tarthattak mindaddig, mig az anyagbeszerzés vagy az értékesítés terén versenyt nem jelentettek a céhes mestereknek. Ilyenkor azután - rendszerint kedvezményekkel - mint "vidéki Kötélverő Mesterek" /18/ csatlakoztak valamelyik közeli mezőváros vagy falu céhéhez. A szabad királyi városok jóval elzárkózottabb céhei is befogadtak később gyakran ilyen külső, falusi iparüzőket. Köteles céhek Bár látszólag a céhes keretek azonos feltételeket teremtettek a kézmüiparosok számára, valójában a legnagyobb változatosság mutatkozott. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kereteket megszabó céhlevelek időben és helyenként hogyan módosultak, változtak, hanem arról is, hogy milyen ipari fejlettség mellett igyekeztek az artikulusok egységes lehetőségeket teremteni. A XVIII. századtól felszaporodó mezővárosi és falusi céhek egységes szervezeti keretek ellenére is eltértek szakmai színvonalukban a szabad királyi városok, tárnoki városok, bányavárosok hagyományos céheitől. A köteles céhszervezetek létrejöttére ott és akkor került sor, ahol és amikor a piacviszonyok kényszeritették az iparosokat a fokozott érdekvédelemre. /19/ Ez gyakran független volt a mesterek számától és anyagi viszonyaitól. A romló piacviszonyok magyarázzák, hogy néha 3-4 szegényebb iparos korábban alkot céhet, mint 12 a versenytől kevésbé fenyegetett jómódú mester. /20/ A XVIII. század második felétől ezért követeli meg a Helytartótanács, hogy a céhkérelmet legalább 6 olyan iparos nyújtsa be, /21/ akik megfelelő anyagiakkal is rendelkeznek. A céh megléte tehát nem nyújt biztos információt a mesterség erejéről, technikai felkészültségéről, legfeljebb a kialakult piacviszonyokról. Az egymásrahatás természetesen erős, de nem lehet egyértelműen kimondani azt, hogy minél fejlettebb a kézművesség, annál erősebb, jelentősebb az általa létrehozott céh. Ezzel magyarázható például olyan furcsaság, hogy Baján 23 évvel előbb volt köteles céh, mint Pesten. A céhes keretekbe szervezkedő kötelesekkel már 1376-ban az erdélyi szász céh3o