Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

viszont a pamutiparban való elterjedésére érdekes adalékot nyújtanak Stromer közelmúltban publikált kutatásai. /53/ Szerinte a velencei fustagnerok, a barhendtakácsok által 1275 óta végeiken használt Márkus-oroszlánt /54/ utánozták a XIV. század utolsó harmadában keletkező délnémet termelési központok, mint Basel /1368/, Augsburg /1372/, Ulm /1375/ és a többiek ZürichtSl Innsbruckig. A két legjobb minőségű tipus oroszlán, ill. ökör képét viselte, a gyengébbek szőlőfürtöt és levelet. /55/ Másutt kés-kerék-olló /56/ dívott, mig Lombardiában sas-horgony-korona, /57/, Hollandiában pedig a XVI században két, ill. egy oroszlánt kapott a legjobb minőség. /58/ Nem tudjuk, sajnos, milyen jelet használtak pl. a cseh Prága 1384/, lengyel /Krakkó 1385/ és magyar /Kassa 1411/ barhendcéhek. Alighanem már a XV. században elterjedt az ólombélyeg a leniparban is, ahol ősidőktől fogva korom-lenolaj pecséttel jelezték az árut. /59/ St. Gallen, Európa legnagyobb vászonexportőre csökkenő értékrendben G-rák-vörös, ill. fekete kereszt-O /ejtsd Leer = üres/ szimbólumokkal jelezte termékeit. /60/ Egyes osztrák vidékek leopárdfej eket, /61/ a szász fehéritövárosok kardokat /62/ vertek az ólom plomhákra. A selyemiparban is Olaszországból származó szokásként terjedt el. 1540 óta találkozunk ólompecséttel, de fehér zsinóron Franciaországban. /63/ Azonban az olasz gyakorlat nem volt egységes, mert több város már korábban áttért - igy Velence 1457-ben - a gyakori pecséthamisitás miatt arra, hogy a szegélyt vagy a vég kezdését szines vagy aranyfonallal jelölje meg. /64/ A XVI-XVII. század a manufakturakorszak kezdetét jelentette. Az uralkodók által adott privilégiumok közé tartozott, hogy mentesítették a tulajdonosokat a városi, ill. céhes minőségellenőrzés alól. A Colbert által életrekeltett textilmanufakturák önállóan bélyegezhették áruikat. Ilyen volt pl. az Abbéville-i Van Robais-féle finomposztó manufaktúra /1665/, melynek egyik pecsétjét ismerjük: egyik oldalán a Bourbon cimert idéző, a másikon a tulajdohos - nemesi cimert utánzó családi szignet rajza. /65/ Valamivel később /1688/ a lyoni selyemmanufakturák is elnyerték az önálló bélyegzés jogát. /66/ A manufaktúrák és gyárak rendtartását a porosz állam többször egységesen szabályozta francia minta alapján, igy 1712ben és 1723-ban, amikoris állami ellenőrzési intézetek /Schauanstalt/ kötelességévé tette a bélyegzést. Jellemző józansággal csak betűkkel jelezték a minőségi kategóriát: a kitűnő F, a jó K, a közepes M, a közönséges 0 jelet kapott. /67/ Hogy a manufaktúrák még változatlanul átvették a bélyegzés gyakorlatát, egy sor képzőművészeti alkotás mutatja. Ilyen a Horny Litvinovy-beli Waldstein manufaktúra 1728-beli rézmetszet sorozata, melynek címlapja üzletkötés jelenetét ábrázolja, az alku tárgyát képező posztók végén jól láthatók az ólompecsétek. /68/ Egy másik a német Monschauban épült "Rotes Haus" posztómanufaktura rokokó lépcsőházának fafaragványa /1756/, ezen verőtövei posztóvéget minősitő puttót ismerünk fel.