Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

8. kép: Posztót bélyegző puttó; Monschau, XVIII. század A céhes és manufakturális ipar szinkrézisére jó példa az 1727-ben a Besztercebányán kiadott, a Sterz-féle gyapjumanufaktura termékeire vonatkozó céhlevél, melyet a tulajdonos és a város tanácsa együtt /!/ adtak a mestereknek. A legjobb minőség csillaggal ellátott nagy pecséttel jelölendő, "ahogyan azt a nemes magistratus és a principális ur meg fogja állapitani." A hibás vég pecsétje egyik oldalán üres lesz /nem kapja meg a manufaktúra címerét/, a másikra 0 kerül. /69/ Az ólombélyegzés reputációja ekkor már sokat veszitett jelentőségéből. Már 1595ben rámutatnak a leipzigi kereskedőházak faktorai /bevásárlói/, hogy a számtalan kis város pecsétjében nem lehet kiigazodni ép csak a jól ismert márkák ébresztenek bizalmat. /70/ Emellett sokhelyütt szinte tudatosan járatták le az ólombélyeg presztízsét. Legismertebb az aulnager intézmény lezüllesztése a Duke of Lennox hivatalnoksága alatt; megbízottai súlyra adták el az ólomplombákat a drapereknek, akik tetszés szerint aggatták rá végeikre, amiből 1611-től sorozatos botrányok származtak /71/ A merkantilista eszmék terjedésével, különösen azonban az ipari forradalom hatására a céhekkel együtt a textiliák bélyegzésének gyakorlata is háttérbeszorult.