Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

előkészületeit. Az 1940. év tavaszán megindult német fasiszta háborús gépezetnek egymásután estek áldozatul Dánia, Norvégia, Hollandia, Belgium és Luxemburg, majd néhány hét alatt térdre kényszerült Franciaország is. 1941 tavaszán Jugoszlávia és Görögország került sorra. A magyar kormány a háborúban ekkor még nem vett aktivan részt, de teljes gazdasági erejével kiszolgálta a hitleri Németországot. Cserébe Hitlerek "visszacsatolták" Magyarországhoz még 1938-ban Szlovákia déli részét, 1939-ben pedig tudomásul vették, hogy Horthy csapatai megszállták Kárpát-Ukrajnát, majd 1940 nyarán Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. Jugoszlávia német lerohanásakor Magyarország csapatai a Bácskába vonultak be és azt "csatolták vissza". Az "országgyarapitással" egyidőben a magyar kormány kiterjesztette népellenes intézkedéseit, szabad kezet adott a hitlerista nyilas szervezkedésnek, készült a háborúban való aktiv részvételre. E körülmények között a munkásság számára mind nehezebbé vált gazdasági érdekeinek védelme, mind ritkábbak voltak a sztrájkok és még ritkábbak az ezekről szóló tudósítások. Megszüntették a 8 órás munkanapot, a minimális bérek időnként bekövetkező emelése messze elmaradt az árak emelésétől. h magyar textilipart a háború kitörése nehéz helyzetbe hozta. Máról-holnapra megszűnt egyes fontos nyersanyagok behozatala, másoké pedig nagymértékben csökkent. Már 1939 szeptember 8.-án, tehát egy héttel a háború kitörése után jelentette a "Baloldali összesitő": "Bizalmas értesülés szerint az Újpesti Jutagyár nyersanyaghiány következtében 600 munkás elbocsátását helyezte kilátásba. Ennek következtében a textilszakszervezet vezetősége elhatározta, hogy a munkások el86 bocsátása ügyében küldöttséget vezet az iparügyi miniszterhez. " A textilipari munkásmozgalomra ebben az időben jellemző volt a szervezeti élet elmélyülése. A növekvő fasiszta veszély a szakszervezetet létében fenyegette, ezért a jobboldali szociáldemokrata vezetők felhagytak a nyilt kommunista üldözéssel, elnézték a kommunisták tevékenységét, hiszen ez nyilvánvalóan a szervezet erősitését szolgálta. A kommunisták aktiv szakszervezeti tevékenységét mutatja ebben az időben egy rendőri jelentés: "A Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetsége július 25.-én /1940/, 19 órai kezdettel Budapesten, Magdolna utca 5. szám alatti Vasmunkás Otthonban összbizalmi össz-vezetőségi értekezletet tartott... Horváth Pál titkár azt fejtegette, hogy már az olaszok hadbalépésekor elhatározta a GyOSz a textilipar visszafejlesztését. Ezt a körülményt május hóban bizalmas levélben közölték is a gyárosokkal. Visszafejlesztés következtében a budapesti és környéki textilgyárakból kb. 6000 textilmunkást bocsátottak el. Némety Ernő arról beszélt, hogy munkanélküli segélyt kell követelni az elbocsátott és munkanélkülivé vált textilmunkások részére. Szerinte a textilgyárak elég sok hasznot vágtak már zsebre, ezért most segíthetnének a munkanélkülieken. Bár András javasolta, hogy a szakszervezet követelje a paritásos bizottság felállítását, melynek feladata a bérek állandó ellenőrzése. Gács László arról beszélt, hogy a gyáraktól követelni kell az egész heti munkabéreket az el nem bocsátott textilmunkások részére, abban az esetben is,