Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

bizottságoknak l-l szociáldemokrata szakszervezeti tagja is volt, de ez szemfényvesztésnek bizonyult, mert a tőkések képviselője és a kormány által kinevezett elnök adott esetben mindig "többséget" képeztek és leszavazták a szakszervezeti bizottsági tag javaslatait. A kinevezett 9 bizottság 1937 májusára elkészült a minimális bérek megállapításával. Ezek közül a gyapjú-, a pamut-, a selyemipari, valamint a juta-, kender- és lenipari, tehát 4 bizottság javaslatait az iparügyi miniszter jóváhagyta, azok 1937 május 10.-én életbe léptek. A rendelet egyidejűleg gondoskodott a 8 órás munkanap bevezetéséről is - sok kibúvóval és kivétellel. Igy évente 30 napon át túlórázni lehetett napi 10 óráig, miniszteri engedéllyel pedig további 90 napon át. A fennmaradó 5 ágazatban a miniszter a megállapított minimális béreket tul magasnak találta, azokat nem hagyta jóvá és uj bizottságot nevezett ki ezen ágazatok minimális munkabéreinek kidolgozására. Ez egyedülálló eset volt és természetesen nagy feltüntést keltett. Az uj bizottság hatáskörébe utalta a miniszter az emiitett 4 textilipari ágazat már megállapított, érvénybe lépett minimális béreinek a felülvizsgálását is. Az 1937 június 20.-i hivatalos lap közölte a miniszter uj rendeletét a textilipari minimális bérekről. A megállapított uj minimális bérek mind alacsonyabbak voltak a bizottságok által elfogadott béreknél és azoknál is, amelyeket a miniszter előző rendeletével már érvénybe léptetett. A miniszter tehát önmagát is megcáfolta, csakhogy a tőkéseknek szolgálatot tehessen. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek nagy reményeket fűztek a minimális bérek megállapításához. Hosszú időn keresztül sürgették ezt, mint általában az állami beavatkozást. Most azonban, amikor itt volt az eredmény, kénytelenek voltak megállapítani, hogy nem ezt várták. A Textilmunkás irta: "Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Van minimális munkabér, de olyan minimális, amelyben nincs köszönet, amilyent nem kértek a munkások, mert a munkások olyan minimális bért kértek, amely a szűkös megélhetésüket biztosította volna. A megállapított , 77 minimalis berek erre nem elégségesek." A munkásság mindezeket a mesterkedéseket nem nézte tétlenül. A minimális bérek megállapítása előtt és után harcolt a magasabb bérekért, a 8 órás munkanapra való áttéréssel kapcsolatban pedig a bérkiegyenlítésért. Helyenként - helytelenül - nem az alacsony bérek ellen vagy a bérkiegyenlítésért harcoltak, hanem a munkaidő csökkentése ellen. Ilyen harcra került sor Albertfalván a Lódén Posztógyárban. Május 18.-án itt bevezették a 8 órás munkanapot. 32 kártoló munkás ekkor követelte, hogy 8 órára fizessék meg nekik az eddigi 12 órára járó bért. Mikor ezt nem kapták meg, sztrájkba léptek. A többi 500 munkás dolgozott, de le kellett volna rövidesen állniok, ha a kártolók nem dolgoznak. Erre - az iparhatóság hozzájárulásával - még aznap visszaállították a 12 órás munkanapot és a 78 sztrájk megszűnt. Az 1936-os év második felében és 1937 tavaszán az üzemek egész sorában folytak elkeseredett harcok egyrészt a tőkés racionalizálás ellen, másrészt a munkaidő 8 órára való csökkentése következtében előállott keresetcsökkenésnek béremeléssel