Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

való pótlása érdekében. Mig a racionalizálás ellen folytatott harcok általában a munkásság vereségével végződtek, addig a béremelésért folytatott harc többnyire teljes vagy részleges eredménnyel járt. Korlátozta ezt az eredményt az a tény, hogy a minimális béreket igen alacsony szinten állapították meg és hogy ezeket az alacsony minimális béreket a tőkések igyekeztek maximális bérekké változtatni. Mindenesetre ebben az időszakban is, valamennyi bérharc, akár teljes vagy részleges eredménnyel, akár vereséggel járt is, hozzájárult ahhoz, hogy csökkentse, korlátozza a munkások teljes kiszipolyozására irányuló tőkés törekvéseket. 1937 utolsó hónapjaiban a harcok elcsendesültek, bizonyos nyugalmi szünet állott be. Bár csak az újpesti gyárakról szól, de véleményem szerint az egész magyar textilipar akkori helyzetét jól jellemzi A Textilmunkás egyik beszámolója: "Az újpesti textilgyárakban látszólag nyugalmat teremtett a minimális bérrendelet. De ez a nyugalmi helyzet valóban látszólagos csupán. Oka pedig a gyárosok ügyes taktikájában keresendő, mert amig a magasabb bérek lefaragása egyre tart, addig az emiatt elégedetlenkedő munkások mozgalmát nehezíti, sőt megbénitja a munkások azon rétege, mely valamelyes béremelést ért el a rendelet kapcsán. Igy van ez az Újpesti Posztógyárban, ahol a pamutrészen az eddigi 23-28 pengős kereseteket a minimumra szoritották le. Azelőtt a rossz áruknál 50 fillér órabérre egészítették ki a kereseteket, most ezt teljesen megvonták, mert hiszen ők nem kötelesek 36, illetve 40 fillérnél többet fizetni. A büntetéseket azonban egyre sűrűbben rójják ki. Hasonló a helyzet a Pollack-gyárban és a Budavidéki Posztógyárban is, azzal a különbséggel, hogy a Budavidékiben még a minimális bérre sem egészitik ki a kereseteket, hanem egyszerűen annyi órát irnak be a 48 helyett, amennyinek a kereset megfelel. Betartják a gyárosok a rendelet azon pontjait, amelyek rájuk kedvezőek, igy a 10%-kal kisebb bért az akkordmunkások egy részénél. De nem tartják be azokat, amelyek a munkásra kedvezőek. Nem fizetik a gépállást, kibújnak a 80 tulóra-százalék megfizetése alól, tanulókat ingyen dolgoztatnak." 1938 a fokozott háborús előkészület éve volt Magyarországon. Darányi miniszterelnök márciusban meghirdette az egymilliárd pengős győri programot. Az egymilliárdból 600 milliót fordítottak katonai célokra. Ebből jelentős rész jutott a textiliparnak. Nagy konjunkturális fellendülés indult meg. A textilipar fokozott katonai szállításaival együttjárt a fokozott ellenőrzés. A hadsereg részére szállító textilgyárakat katonai ellenőrzés, majd katonai parancsnokság alá helyezték. Ezt eleinte - az első évben - burkoltan csinálták, nem parancsnokot, hanem "üzemi titkárt" helyeztek a gyárakba, majd 1939-től nyiltan katonai parancsnokok kerültek ezek helyére. Az üzemek militarizálása természetesen megnehezítette a szervezkedést és a jobb megélhetésért, jobb munkakörülményekért, magasabb bérekért folytatott harcot. 1938, május 8.-án tartotta a textiles szakszervezet XV. országos küldöttközgyűlését. A közgyűlésen a taglétszám jelentős növekedéséről, a szövetség megerősödéséről számolt be a vezetőség. A megelőző 5 év tevékenységéről szóló "összefoglaló jelentés" szerint a szövetség csoportjainak és befizetőhelyeinek száma igy