Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
A Hatos Bizottság fele a kezükben volt, mégsem tudták kideriteni, kik a tagjai. A letartóztatottaknak az volt a szerencséjük, hogy az akciók ez alatt is tovább folytak. 10 nap után elengedték őket. A munkások között terjedt a csüggedés a hosszú harc miatt. Mind többen vették fel a munkát és a sztrájk hetedik hetében végül a nagy többség elhatározta, hogy feladja a küzdelmet. A gyárigazgatóság diadalmámomort ült. "Kijelentették, hogy azt veszik vissza dolgozni, akinek a nevét kifüggesztik a gyár kapujára. Az 1500nyi emberből mindig a kapu előtt tolongott vagy 1000. Remegve olvasták, hogy vissza méltóztatott-e venni őket a gyár mélyen tisztelt vezetősége. 400 legjobb dolgozójukat dobták az utcára, a saját bevallásuk szerint is. Később ezekből is visszavettek sokat, mert a jó munkaerőre szükség volt. Csak a legexponáltabbak kerültek fekete listára. Közel egy évig nem tudtam elhelyezkedni. Mindenütt elutasítottak, ahol munkára jelentkeztem. 1,76 Ezen az őszön egész sor textilipari sztrájk tört ki az ország különböző vidékein lévő gyárakban. A gyárosok mindent elkövettek, hogy a 8 órás munkanapra való áttérés és a minimális bérek bevezetése a munkások rovására történjen. Igyekeztek a béreket leszorítani, a bedó-rendszert bevezetni, hogy a várható kormányrendelkezések kész helyzetet találjanak és a profit további növelését szolgálják. A munkások viszont igyekeztek ezen törekvéseknek ellenállni, harcba szálltak azért, hogy a 8 órás munkaidő bevezetése a bérek megfelelő emelésével járjon együtt, harcoltak a kapitalista racionalizálás ellen, a lehetetlenül alacsony munkabérek emeléséért. 1937-ben jelentősen változott a magyarországi textilipari munkásság helyzete. Gömbös Gyula kormánya 19 35-ben a totális fasiszmus bevezetésére tett lépéseket. Ennek során meg akarta szüntetni a szakszervezeteket, helyükbe munkáskamarákat akart szervezni. Amikor ez a kísérlet kudarcot vallott, más módszerhez folyamodtak. Gömbös - és halála után az uj miniszterelnök, Darányi - a munkások érdekeinek védelmezőjeként lépett fel, megigérték a 8 órás munkanap bevezetését és a minimális munkabérek megállapítását. Ugy számítottak, hogy ezzel csökkentik a szakszervezetek befolyását és megakadályozzák a sztrájkharcok kitörését. A reformok bevezetésére 1936-1937-ben került sor. Az eredmény azonban éppen az ellenkezője lett annak, amit vártak. Bár a munkásság is sok reménységet fűzött ezekhez a reformokhoz, egész rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a bérkiegyenlítés nélküli munkaidő-csökkentés és a tőkések szájaize szerint megállapított minimális bérek nem a munkásság érdekeit szolgálják. A munkásság ellenállása, sztrájkharcai szaporodtak, a szakszervezetek tekintélye növekedett, tehát éppen az ellenkezője következett be annak, amit a kormányzat reformtervei hatásaként várt. A minimális béreket a különböző iparágakban nem egyidejűleg állapították meg. A textilipar az utolsók között került sorra. Még 1936-ban kineveztek a textilipar különböző ágaiban 9 bizottságot a minimális bérek megállapítása céljából. A
