Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
bemondták, hogy az egyes szakmák milyen létszámmal jelentek meg a túrán. Ebből csak a következőt sikerült az 1. nyomozó alosztálynak megállapítani: kalaposok 8, fodrászok 9, vörös diákok 41, szabók 49, épitők 56, tisztviselők 36, textilesek 84. Végül a szabók, fások, a kispesti, angyalföldi textilesek képviselői kijelentették, hogy a szakmájukhoz tartozó munkások május 1.-én munkaszünetet tar58 tanak és résztvesznek a munkás kamarák elleni politikai tüntető sztrájkban. E jelentés szerint tehát az összes szakmákat megmozgató nagy közös kiránduláson a legnagyobb számban a textilmunkások vettek részt. A textiliparban a szakszervezeti ellenzék a KMP vezetésével ebben az időben igen aktiv és szerteágazó tevékenységet folytatott. Még mindig nem volt azonban kidolgozva a KMP egységes és egyértelmű programja a szakszervezeti munkára vonatkozólag. Igy, habár már nem vörös szakszervezet létesítésére vették az irányt, mégis az ellenzék tagdijakat akart szedni, ami párhuzamos szervezkedést jelentett. Vissza akarták vinni a szakszervezetbe a kizártakat, nagyon helyesen, uj tagokat szerveztek a szakszervezetbe, de a harc homlokterébe még mindig a szakszervezeti vezetők elleni személyes harcot, leleplezésüket, megszégyenítésüket állították, ami persze akadályozta mind a kizártak visszavételét, mind az uj tagok szervezését a szakszervezetbe. Igaz, Horváthék bőven rászolgáltak a kritikára, mégis bizonyosnak látszik, hogy ekkor már kevésbé kellett volna a harc középpontjába állítani ezt a kérdést és keresni kellett volna a lehetőséget a szakszervezeti egység megteremtésére - elvi engedmények nélkül. Az ilyen hibákra és félreértésekre egyébként rámutatott már akkor a Pártmunka, a kispesti textil frakció ülésével kapcsolatban: "Mi nem "ellenzéki szakszervezetet" épitünk, hanem szakszervezeti ellenzék szervezésében veszünk részt, tehát nem konkurrens szakszervezetet csinálunk, hanem a meglévő szakszervezetek erősítéséért és meg hódításáért küzdünk. A szakszervezeti ellenzéknek a szakszervezeten belül kell 59 épitenie ellenzéki bizottságait es harcolni a szakcsoportok meghódításáért." 1935 tavaszán súlyos csapás érte a textilipari munkások forradalmi harcát. A rendőrség nagy kommunista letartóztatást hajtott végre. Az elfogott 37 kommunista közül 8 a textiliparban dolgozott. A letartóztatottakat még ugyanezen év augusztus 28.-án bíróság elé állították. Lakatos Albert-2 év 2 hó fegyházat, Kolozs Márta 1 év börtönt, a többiek 4-4 havi fogházat kaptak.^ 0 Ez a nagy letartóztatás természetesen súlyos csapást jelentett a textilipari kommunista szervezkedésre és ezen keresztül az ellenzék tevékenységére. A textiipari munkások körében ebben az időben fokozta a harci kedvet az a tény, hogy a kormány a legtöbb ipari szakmában bevezette a 48 órás munkaidőt és megállapította a minimális munkabért, de ezt a textiliparra még nem terjesztette ki. "A Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetségének központi vezetősége - irta a Népszava - legutóbb foglalkozott a 48 órás munkaidő és a legkisebb munkabérek ügyében kiadott miniszteri rendeletekkel és elhatározta: felkéri az iparügyi minisztert, hogy a két rendeletet terjessze ki a textiliparra is... A két rendeletnek a textiliparra való kiterjesztését azért sürgetik és várják a