Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

gyakran a sztrájktörők bent aludtak a gyárban, s igy lehetetlenné vált ellenük a küzdelem... így az 5. héten lényegesen megcsappant a számunk. A b. héten, látva, hogy miyen kevesen vagyunk, megkíséreltük egy értekezleten összehozni a dolgozókat a sztrájkolókkal, de sikertelenül. Ekkor leszavaztattuk a még sztrájkolókat és a sztrájk befejezése mellett döntöttünk. Hiszen a gyár már úgyis teljes üzem47 mel dolgozott. Igy kb. 110en kint rekedtünk." Érdekes adatokkal egészíti ki a sztrájk képét visszaemlékezésében Gács László: "A nagy textiles sztrájkok sorozata tulajdonképpen a lódengyári sztrájkokkal kezdődött, amit a szakszervezeti ellenzék vezetett. Ebben nekem nem volt szerepem, csak Dallos Idának. S a párt részéről tartotta az összeköttetést a lódengyáriakkal. Kijárt Budafokra, Albertfalvára a sztrájkolok közé. Ez a sztrájk igen széles szolidaritási hullámot váltott ki mindenütt. Érdekes volt, hogy egyik legharcosabb munkásuk a lódengyáriaknak, aki ott a sztrájkőrség vezetője volt, egy Habus Sándor nevü... megcsinálta azt, hogy mikor a sztrájktörőiket megverte Albertfalván és a rendőrök üldözni kezdték, átment a befagyott Dunán a 48 jégen, persze a rendőrök nem mertek utána menni. Igy nem tudták elfogni." A nagy lódengyári sztrájkharc idején - részben annak hatására és azzal szoros összefüggésben - folyt a harc 4 további textilgyárban, a Minerva, a Dukesz és Pelczer, a Soroksári Textil és a Selyem és Gyapjuárugyárban is, bérleszállitás miatt. Ezek a sztrájkok teljes, vagy részleges eredménnyel végződtek. E sztrájkok fő jellemzője a szakszervezeti ellenzék és a kommunista párt befolyásának növekedése és ennek következtében a harcok fokozódó hevessége, kitartása, lendülete volt. Jelentősek voltak ezek a harcok azért is, mert a Textilmunkás Szövetség soron levő kongresszusát közvetlenül megelőző időben folytak, amikor a szakszervezeti ellenzék harcba indult a szakszervezet opportunista vezetősége és annak áruló politikája ellen. Az Ellenzéki Textilmunkás igy vonta le a következtetést az eddigi harcok eredményéből és mutatott rá a feladatokra: "A Lódén, Star, Minerva, Dukesz és Pelczer, Selyemgyapju, Rák, Textor gyárak textil-rabszolgái helyes utat választottak. A munkásmozgalom történetének ragyogó fejezetét képezi az ő hősiharcuk. Éhezve, dideregve, csendőrség fasiszta terrorja, fegyveres sztrájktörők ellen harcolva, bürokrata árulás dacára is állták a harcot heteken keresztül. Sehol sem sikerült Horváthéknak a hatósági egyeztetés holtvágányára terelni a mozgalmat. Főpróba volt ez a most lezárult szakasz és a harcoló üzemek munkássága nagyszerűen megállta a helyét. A főpróba sikerült, rendezzük sorainkat, készítsük elő a nagy ütközetet, szervezzük mindenütt a textilmunkások általános sztrájkját. Szervezzük ugy, hogy minden bérleszállitásra sztrájkkal felelünk, megakadályozunk minden munkás elbocsátást... A szakszervezetből távolítsuk el a bürokratákat és válasszunk meg nem alkuvó proletárvezetőséget. Egyetlen munkás se hagyja ott a szakszervezetet a bürokraták árulása miatt.

1,49 A szakszervezeti küldöttközgyűlésre az ellenzék erősen felkészült. Az Ellenzéki Textilmunkás felhívást intézett a közgyűlés küldötteihez, amelyben az ellenzéki