Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
lista elfogadására szólitotta fel őket. De felkészültek a közgyűlésre Horváthék is. Erről irta a KMP folyóirata, a Pártmunka: "A legtöbb üzemben Horváthék diktatórikusán eltiporták a tagok küldöttválasztási jogát és a küldötteket egyszerűen kinevezték, amiről a tagokat még csak nem is értesítették. A küldöttek számát szintén önkényesen állapították meg, az üzem "megbízhatósága" szerint ... A textiles frakció és a szakszervezeti ellenzék gyöngesége, hogy a küldöttek választása érdekében nem hivott össze, Horváthék akarata ellenére, a szakszervezetbe üzemi értekezleteket ... Hangsúlyozni kell, hogy a textiles ellenzék szervezeti felkészülése nem elegendő, de elsősorban mégis ennek eredménye, hogy a bürokraták diktatórikus rendszabályai sem tudták megakadályozni a textilmunkások forradalmasodásának a küldöttközgyűlésen való megnyilvánulását." 50 A közgyűlés lefolyásáról a hivatalos közgyűlési jegyzőkönyvből az alábbiakat tudjuk meg. Horváth Pál titkári jelentésében beszámolt arról, hogy: "Az elmúlt évben 16 bérmozgalom volt, 2860 munkás vett részt a mozgalomban. 11 végződött eredménnyel." Majd zárszavában dühösen támadta az ellenzéket: "A munkásokkal csak a szakszervezet törődik és ezért gyanús, hogy az úgynevezett szakszervezeti ellenzék "Ellenzéki Textilmunkás" cimen lapot ad ki, amely mocskosan gyalázza a Szövetség embereit. Jó volna tudni, hogy honnan veszik a lapokra a pénzt, amikor a Szövetség olyan nehezen tudja a szaklapot kiadni." A közgyűlésen Gál Benő a Szakszervezeti Tanács titkára "A textilipari munkások gazdasági helyzete és jövő feladatai" cimen tartott előadást. Ebben mondta: "19 33-ban 39.522 munkás dolgozott a textilgyárakban a legalacsonyabb munkabérek mellett. 1931-ben 912 pengő volt a textilmunkások átlagos évi keresete és minden munkás átlag 5928 pengő értékű árut gyártott. 1932-ben az átlagos évi kereset 1041 pengőre emelkedett, de a gyártott áruk értéke 7262 pengő volt fejenként. A kizsákmányolás tehát fokozódott. A vállalatok vagyona óriási mértékben emelkedett, a nyereség horribilis. Négy jutaipari üzemnek 3.1 millió nyersjövedelme volt, 3 selyemipari üzemnek 9,2 millió nyershaszna volt egy év alatt. A munkaidő a textiliparban átlag 12 óra naponként. Az átlagos kereset pedig heti 20 pengő." A jelentés és az előadás vitáját a jegyzőkönyv nem ismerteti. A választásról azt közli, hogy 2 lista lett benyújtva, az egyiket visszautasította a jelölő bizottság, mert olyanok is voltak rajta, akik nem tagjai a Szövetségnek. A szavazás eredménye: 44 szavazattal 35 ellenében elfogadták az egyetlen listát. Elnöknek Knurr Pálnét, titkárnak Horváth Pált választották. 51 Ugyanerről a közgyűlésről beszámol a Pártmunka emiitett száma és egyben rámutat az ellenzék gyengéjére és hibáira. "A küldöttközgyűlésen az ellenzék fellépésének az volt a legnagyobb hibája, hogy nem állították homloktérbe az általános textilsztrájkot, ennek a küldöttközgyűlés általi kimondását. Ezzel az ellenzék a legértékesebb politikai fegyverét mulasztotta el használni. Az ellenzék birálata a bürokraták múltbeli tevékenységére szorítkozott, főleg a sztrájkok folyamán megnyilvánuló áruló magatartásukra. E téren néhányszor sarokba is szorították Horváthékat. "
