Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
A gazdasági helyzet általános javulása kihatott természetesen a magyar textiliparra is. A már 1933-ban megindult javulás erős konjunktúrába csapott át. 1937-re a magyar textilipar termelése erősen túlhaladta minden eddig elért teljesítményét. Ugyanakkor a munkásságnak továbbra is kemény harcokat kellett folytatnia a kapitalista racionalizálás és sok esetben még a bérek letörése ellen is. 19 3 3-ban és 1934-ben a szakszervezeti ellenzék nagy áldozatok árán többször megjelentette az Ellenzéki Textilmunkás cimü lapot. A lapot a rendőrség többször elkobozta, szerkesztőit letartóztatták és börtönbüntetésre Ítélték. Mégis újra és újra megjelent és bátran képviselte a forradalmi munkásmozgalom ügyét. Az 1934-es év nagy textilipari sztrájkharcokkal köszöntött be. Már az év elején hosszú és elkeseredett sztrájkharcra került sor a Lódén Posztógyárban. Szemléltető képet ad a sztrájk kitöréséről és annak egész lefolyását valósághűen ábrázolja az Ellenzéki Textilmunkásban a harc egyik résztvevője: "Január 15-én tört ki a Lódengyári munkások sztrájkja. Ez a harc a magyar textilmunkásság egyik leghősiesebb küzdelme volt. A tűrhetetlen állapotok már régebben is sztrájkot robbantottak ki, amelynek az eredménye az volt, hogy a fonók rendezetlen bérviszonyait irásos megállapodásban lekötötték. A gyárosnak eszébe sem jutott a megállapodást betartani, ami megteremtette a gyárban a további harcok hangulatát. Az összes osztályoknak volt bőven sérelmük." A sztrájkot ezután az robbantotta ki, hogy a főmérnök a jogos követeléseket hangoztató bizalminőt "a szó szoros értelmében kirúgta". "A harc nagy tempóval indult meg. Kiállítottunk őrséget, mely az első napokban szép szóval téritett vissza sok szaktársat, s csak ha ez nem használt, akkor magyarázták meg nyomósabb érvekkel, hogy mi a sztrájktörés. Mintegy 25-30 szaktársunkat vitték be a rendőrségre a sztrájk során. Egy alkalommal 5 szaktársnőnket vitték be és mi ekkor 120-an felvonultunk az őrszoba elé és követeltük szabadon bocsátásukat. A tömegakciónak meg is lett az eredménye, mert szabadon engedték őket. Elfogott szaktársainkat állandóan segélyeztük... Az igazgatóság hallani sem akart a munkások követeléseiről és igy négy tárgyalás hiúsult meg. Miután láttuk, hogy csak harcunk kiszélesítésével tudunk a gyárosra nyomást gyakorolni, propaganda bizottságot alakítottunk, amely megszervezte az üzemek megrohamozását. Felhivtuk a többi üzem munkásait a támogatásra és szimpátia-sztrájkra. Röpcédulákon ismertettük velük helyzetünket... A sztrájk-segélyezés terén is jelentős eredményeket tapasztaltunk, mert az ellenzék olyan nagyméretű szolidaritási akciót produkált, amire még nem volt példa. Az ellenzéki munkások szervezett gyűjtése 1000 pengőn felüli összeget tett ki, aminek jelentőségét csak akkor tudjuk igazán felbecsülni, ha tekintetbe vesszük, hogy sok 2-3 pengős gyűjtésből adódott össze. Megvalósítottuk a gyermekek elhelyezését a sztrájk alatt.. . Mindezeken túlmenően segítségünkre volt az ellenzék a sztrájkőrségeknél is és sokat tanultunk az ezen a téren gyakorlottabb más szakmabeli munkatársainktól. Bármilyen éles küzdelmet folytattunk a sztrájktörők ellen, mégis egyre emelkedett a számuk. A gyár környéke állandóan erős rendőri megszállás alatt volt, sőt
