Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

ritottak a Szent Gellért utcába. Itt újra összeverődtünk és újra csoportot alkotva, az Árpád útra érve mozgalmi dalokat énekeltünk, de csakhamar jött a rendőri riadó autó, s egypár ifi akkor le is bukott. Másnap, amikor bementünk dolgozni, rádión keresztül értesültünk róla, hogy Sallai és Fürst elvtársakat kivégezték. Nem túlzok, amikor azt irom, hogy a fél szövődé sirt, siratták a két kommunistát. Következő héten vasárnapra tömegek zarándokoltak a Kerepesi temetőbe, a jeltelen sirhoz, hogy lerójják kegyeletüket a két hős mártírhalált halt elvtárs sírjánál. Mi jutagyári kommunisták is villamoson kiutaztunk, de rendőrspiclik hada szállta meg az utcákat, villamosokat és szedte le a villamosokról a temetőbe menő embereket. Két jutagyári szövőnőt, Grams Ilona és Lenke elvtársakat is ekkor a főkapitányságra hurcoltak és csak másnap engedték ki. A gyárban megszerveztük, hogy minden héten valaki közülünk egy pár piros szegfűt visz ki a temetőbe, a két mártir sirjára. A rendőrkopók szigorú őrizete 38 mellett is, a rendőrök mindig találtak friss virágot a sirokon." A Vörös Juta munkásai, minden üldözés ellenére, nem feledkeztek meg a mártírhalált halt két kommunistáról. Megjelent ebben az időben a bedó-rendszer édestestvére, a Küttel-rendszer. Az ellene folytatott sikeres harcról igy számol be egy visszaemlékezés: "A Schiel selyemszövőben 1932-ben egy újfajta rendszert akartak a dolgozókra kényszeríteni. Egy francia mérnök találmánya volt, "Küttel" rendszernek nevezték. Ugy nézett ki, mint egy fadoboz, amit a nyüstök alá kötöztek és a belsejében mérőműszer volt, amely pontosan jelezte, hogy mikor áll a gép és mennyi idő alatt végzi a szövő a hibák javitását. Ezt az időt a tőkés nem akarta fizetni, pl. szálszakadás esetén a fűzést, a vetélőcserélést, malőr fűzést, fészekfejtést stb. Fzt a munkát ingyen kellett volna a dolgozóknak elvégezni. A dolgozók szervezetten szabotáltak, végül leállították az üzemet és kijelentették, hogy addig nem veszik fel a munkát, amig a Küttelt el nem távolítják a gyárból. A sztrájk vezetői: Kiss Jánosné /Sári/, Házi Árpádné, Ankovits Ferencné, Kertai Margit, Varga Imréné és még sokan mások voltak. A tárgyalásokat alaposan megszervezték, nem a sztrájkvezetők merültek ki, hanem a tőkések. Három napi tiltakozás után a tőkés közölte velünk, hogy teljesiti a követeléseinket a "Küttel" rendszert nem vezetik be. A mérnököt azonnal elküldték. Amikor a munkát felvettük, egy ideig nyugalom volt, de utána megkezdték a tisztogatást. A sztrájk vezetői kö39 zül elbocsátották Házi Árpádnét, Kertai Margitot, Ankovits Ferencnét." Az 1933-as év elején egyrészt még tovább folytak, sőt fokozódtak a védelmi jellegű sztrájkok, másreszt már elkezdődtek a támadó jellegű, magasabb bérekért, jobb munkakörülményekért folytatott harcok is. Ebben az évben a kapitalizmus világszerte és igy Magyarországon is fokozatosan kilábalt a világgazdasági válságból. A magyar textilipar más iparágaknál kevesebbet szenvedett a válságtól és hamarább is került ki belőle. A megindult fellendülés egyik következménye volt éppen az, hogy az eddig túlnyomóan vagy csaknem kizárólag védelmi jellegű sztrájkharcok most már részben támadó jellegű harcokkal váltakoztak.