Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

Ebben az időben általános bérleszállitást akartak végrehajtani a harisnyagyárak. Err51 érdekes módon, csupán egy vidéki lap tudósítása emlékezik meg: "Eddig Magyarországon hét textilgyárban sztrájkolnak a munkások. Igy a csabai kötött-szövöttárugyárban is. A vállalatok 10-40%-os bércsökkentést akarnak végrehajtani a cottonharisnyakötő iparban alkalmazott szakmunkásoknál. A munkások visszautasították a bércsökkentést és kimondták a sztrájkot. Értesülésünk szerint a sztrájk a következő vállalatoknál állott be: Columbia Textilipar Rt., Viktória Kötött-szövöttarugyar Rt., Békéscsabai Kötött-szövöttarugyar Rt." Ezekről a sztrájkokról csak hézagos értesüléseink vannak. Egy rendőrségi sztrájk összesítésből tudjuk, hogy az Erzsébetfalvai Harisnyagyárban február 6. és 23. között . 4i folyt a sztrájk es a tervezett 8% helyett 2% bercsökkentessel végződött. A többi sztrájk valószinüleg ugyanúgy végződött, mint az erzsébetfalvai: csökkentették ugyan a béreket, de kisebb mértékben, mint eredetileg tervezték. Érdekes volt a Győri Textilipar Rt. munkásainak sztrájkharca február végén, a bedó-rendszer bevezetése ellen. A sztrájk folyamán a gyárigazgatóság segítségére sietett az egyeztető tárgyalásokat vezető városi tanácsnok, a győri rendőrség és a katolikus egyház. Mindenféle furfangot is igénybe vettek, hogy letörjék a munkások ellenállását. "A gyár vezetőségét - irta a Népszava - a munkások egységes összetartása nagyon idegesiti. Ez kitűnik abból, hogy most már egészen közönséges, sőt elitélendő fegyverekkel harcol munkásai ellen. Többek között azt a hirt terjeszti mindenfele és különösen a környékbeli községekben, hogy már "megegyezett" a sztrájkolókkal és újból megnyitja az üzemet. Győrszentivánon és Nyulfalun az igazgatóság a plébánosokkal lépett érintkezésbe, akiket arra kért, hogy birják rá a községben lakó híveiket a munka ujrafelvételére. Nyulfalun elhíresztelte, hogy szombat reggelre már kiküldi az autóbuszt, a munkások szálljanak fel rá bizalommal, mert a megegyezés már létrejött. Ugyanezzel a trükkel dolgoznak a gyári tisztviselők is és mindennek az a célja, hogy legalább néhányan jelentkezzenek munkára, hogy a munkások egysegét megbonthassák. A keresztényszociálisok vezető embereit is arra kérte az igazgatóság, hogy beszéljék rá a munkásokat a munka megkezdésére. Az igazgatóság taktikája azonban célt téveszt, mert a munkások tisztán látják a helyzetet és senki sem jelentkezik munkára. A sztrájkolok a bizalmiak utján értesülnek az igazgatóság összes sakkhuzásairól és mindjárt megteszik a megfelelő ellenintézkedéseket .... Most utolsó kísérletet tesznek a munkások egységének megbontására és arra, hogy az üzemet - hacsak részben is - végre megindíthassák. A gyárigazgatóság levélben kérte meg a nyulfalui plébánost, hogy a vasárnapi misén beszéljen a sztrájkról és buzdítsa a munkásokat a munkába állásra. A győrszentiváni plébános pedig pénteken /február 24-én/ összehívta a községben lakó munkásnőket és arról beszélt nekik, hogy "ne a vörös szakszervezetbe tömörüljenek", hanem iratkozzanak be inkább a Mária-kongregációba. Azt a "jóindulatú" tanácsot is adta nekik, hogy 42 minél hamarabb álljanak munkába." Államhatalom és egyház tehát mindent megtettek, hogy a gyárosok érdekeit megvédjék. Szinte ide kívánkoznak a Marseillaise szavai, miszerint a munkást:"Pap