Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
amely azután hónapokig eltartott. Erről irta A Textilmunkás: "Mozgalom. Mint ismeretes a cottonharisnyakötők bérredukció miatt sztrájkba léptek, mely a munkások példás összetartása folytán sikerrel járt és bár sok áldozattal, de sikerült a bércsökkentést megakadályozni. A Perlesz-gyárban 84 napig, a Columbiában 29, a Viktóriában 28, Gerber és Virányinál 14, az Omniában 9 napig tartott a sztrájk. Kivételt képez a Guttmann és Fekete gyár, itt nem voltak bérdifferenciák, hanem egy munkás elbocsátása miatt volt 23 napig sztrájk, 85 férfi kötő hagyta abba a munkát. A-nőket pedig, kik ennél a munkánál dolgoztak, kb. 186-ot, a gyár igazgatósága hazaküldte. Ez az ügy a munkások vereségével végződött. Kudarcukat a keresztényszociálisoknak köszönhetik, kik gáncsvetésükkel és mindenféle praktikával ezt a mozgalmat elbuktatták." 3 ^" Március 3.-án kezdődött és hosszú ideig elhúzódott a pesterzsébeti jutagyári sztrájk. Amikor a harc már két hete tartott, akkor irta a Népszava: "Hétfőtől kezdve, amióta a gyár igazgatósága a többnyire fiatalkorú sztrájkbontókat munkába állította, nap-nap után, reggel és este 10 gyalogos rendőr a gyár előtt, 10 lovasrendőr a gyárhoz vezető fő- és mellék-utvonalakon, 10 kerékpáros rendőr pedig össze-vissza cirkálva a városban, vigyáz arra, hogy a sztrájkbontók élvez32 hessék a munkáltatóilag és hatóságilag értelmezett "munkaszabadsag" előnyeit." Az óriási nyomás, a gyáros, a sztrájktörők és a rendőrség összefogása végülis megtörték a munkások hősies ellenállását, kénytelenek voltak belenyugodni a bércsökkentésbe. Miként A Textilmunkás közölte: "Befejeződött a jutagyári sztrájk Pesterzsébeten. A Magyar Kender-, len- és jutagyár /Pesterzsébet/ munkásai 14 heti sztrájk után a munkát újra felvették. A magyar textilmunkásság történetében egyedülálló eset ez, hogy egy üzem 800 munkása ennyi ideig ellenállt és a maga jogos igazát védte... A munkások több izben bizonyították, hogy még a régi bérek és keresetek mellett is alig-alig tudtak megélni, mit csináljanak a 30%-kai csökkentett bérekkel? Tizennégy heti kitartás és heroikus küzdelem után elhatározta a munkás« 33 ság, hogy a munkát 25%-os berredukcio mellett felveszi." Ebben az időben a textiliparban egészen általánossá vált a munkabérek leszállítása és eredménynek számított, ha sikerült csökkenteni a bérleszállitás mértékét. Ezért különös figyelmet érdemel az 1931 októberi Filtex-gyári harc, amikor a munkásságnak fegyelmezett összetartással sikerült teljes mértékben visszaverni a tőkés támadást. Egy illegális jelentés szerint: "A sztrájk 20% bérredukció miatt tört ki, mikor az üzem munkásainak a fele, cca 800-1000 ember leállt. Az öreg szövődé és a fonoda továbbra is üzemben maradt. Négy nap múlva leállt ez a két osztály is. Az igazgatóság által megkezdett alkudozást visszautasították. 1-2 huligán az igazgatók által megindított gépek mellé állt, kiket azonban a tömeg dühe elsöpört, és a pár gépet ismét leállították. A fonodát a gyár vezetése izolálta a többi osztálytól s a munkát sikerült velük felvetetni, de csak pár órára, mert egy ablakot bezúzva értesítették őket, hogy a többi osztály nem vette fel a munkát, mire ismét leálltak. Az éj jeles sichta bevárásával elérték azok-
