Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
nak is a sztrájkhoz való csatlakozását, mire az igazgatóság lemondott a bérredukció tervéről, de közölte, hogy ezen a héten 4, az utána következő héten pedig csak 3 napot fognak dolgozni. A sztrájk utolsó napján d.u. két emberünk volt a gyárban, mint szakszervezeti küldöttek. A harci kedv erős, a hangulat elkeseredett. Több szövőmester megnemalkuvásra buzdított." 3 ^ Az üzemeken belül folytatott kommunista harci tevékenységről ad képet ebben az időben az 1932 január 31-én tartott körzeti kommunista pártkonferenciáról szóló jelentés: "Hazai Fésüsfonógyár: A sejt egészen fiatal, 4 tagja van ... Az üzemben mult év végén bérletörés volt, a munkások a sejt jelenlegi egyik tagja vezetése alatt mozgalmat kezdtek és igy ellen tudtak volna állni a 12%-os bérletörésnek, azonban a szocdemek beavatkoztak és rávették a munkásokat, hogy 6%-ba egyezzenek bele. A bérletörés azóta is folyik, de nem egyszerre, hanem a darabbéreknél, részletekben. Most legutoljára a fehérárukat törték le, ezer ütésenként 12 fillérről 6.8 fillérre... A szocdemekkel szembeni elégedetlenség az utóbbi időben egyre nő. Látják, hogy csak pénzüket akarják és két hónap óta eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék, nincsenek-e sérelmeik. A szocdemek elleni hangulatot betetőzte a röpirat, melyet szétkapkodtak és a kommunista repülő gyűlés 29-én este az üzem előtt. Bár a szónok nem beszélt elég hévvel, a röpiratok és az Internacionálé nagyon fellelkesítette a kb. 100 üzemi résztvevőt, s 10 percen át be Erzsébetre eyütt meneteltek énekelve ... Az üzemben 10 "előfizetője" van a Kommunistának." 3 "* Az 1932-es év elején már mindinkább mutatkoztak olyan jelek, hogy a nagy gazdasági válság, amely eddig elkerülte a textilipart, most mind erősebb mértékben átterjedt erre az iparágra is. A tömegek vásárlóképességének addig nem ismert méretű csökkenése végül a textilipari termelés csökkenését is maga után vonta. Egymásután álltak le jelentős üzemek, másutt meg a munkaidő csökkentéséhez folyamodtak. Az Újpesti Jutagyárról irja ebben az időben egy ifjúmunkás: "Az Újpesti Jutagyár mai helyzete ugyanaz, mint a többi textilüzemé. Nincs nyersanyag, a raktárak tele vannak, s igy a munkásokra már nincs szükség. Már hetekkel ezelőtt kezdték az elbocsátást és most hétről-hétre küldik el a munkásokat. Még 800 munkás dolgozik az üzemben, a legtöbb 18-20 éves fiu és leány. A racionalizálást még mindig fokozzák és a béreinket csökkentik. A munkások heti keresete 10-24 P., a bizalminők és a hajcsárok külön fizetéssel együtt 35 pengőt keresnek... A munká3 6 sok 50%-a vonattal jár be, a keresetük csaknem az útiköltséghez elég." Egyébként éppen ebben az időben, 1932 februárjában, jelent meg a jutagyárban a kommunista párt illegális üzemi újságja a Vörös Juta. Andrásii Gyuláné igy emlékezik: "A Vörös Juta c. újságban voltak levelek, amelyek a bérkérdésekről, a hulladékkal kapcsolatos levonásokról szóltak. Az üzemben többen összebeszéltünk és az Umlaufnál, a főmesternél követeltük, hogy ne járjanak el ilyen módon a dolgozókkal. A jól dolgozó szövőnőknek nagy szájuk volt és bátran fel mertek
