Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

József Attila már az érett realizmus nyelvén szól hozzánk. "Külvárosi éj" cimü versében /1932/ egy pillanatra felvillan a textilgyár képe is: S a szövőgyárak ablakán kötegbe száll a holdsugár, a hold lágy fénye a fonál a bordás szövőszékeken s reggelig, mig a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait. Kortársa, Francis Jammes derűlátóbban érzékeli az emberi munkát, amikor bukolikus, paraszti hangulattal ünnepli meg annak dicsőségét: A munka nagy csupán s aki munkálkodik: ki tejjel fej teli üres sajtárokat, ki szúrós és kemény kalász közt válogat, ki barmokat legeltet az égerfák alatt, ki gyantát gyűjt az erdőn, vagy száraz gallyakat, ki fűzfák vesszejét kosárnak fonja meg, ki vén cipőt javit, fölötte elmereng, és félhomályban él, egy vén fogatlan kandúr s alvó rigó között s körötte sok gyerek dul; ki sző s mig a vetélő csak csattog végtelen, a kertben tücskök zengnek éjfélig éberen; ki kenyeret dagaszt, aki bort szüretel, ki fokhagymát nevel, káposztát ültet el, s langyos tojásokért földig hajolgat. /Radnóti M. forditása/ E költeményben a szövés már csak egy a fejés, legeltetés, cipőjavítás és kenyérdagasztás tevékenységei sorában, amiként József Attila is csak példának emeli ki a textilüzemet a többi közül, hiszen odébb állnak "mint boltos temető, vasgyár, cementgyár, csavargyár." És amikor a goethei eszme, az örök nőiség himnuszát szólaltatja meg Illyés Gyula, a dolgozó és gondoskodó asszonyi kezek műveletei között, hogy is hiányozhatnék a mi mesterségünk? A költő a közhit szerint időt álló férfias szerkezeti anyagokkal, a kővel és fémmel állitja szembe a női munka szálasanyagait /Ditirambus a nőkhöz/: Nem a kémények, hanem a fonhatok, a szenetők,