Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)
Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete
A technológia intimitásaira nem sok szót veszteget Sachs és a képek is inkább dekoratívak mint tanulságosak. Szakmánk ezekben inkább egy vásári kikiáltó szövegére emlékeztető méltatást kap. De ez egyhamar megváltozik. Az irodalmi megújhodás, a modern regényirodalom keletkezésekor, a korai kalandregény vaskos humorába pácolva tűnik fel. A pikareszk /csavargó/ regények leghíresebbjében Chr. von Grimmelshausen 16 68ban megjelent "Simplizissimus"-ában fordul elő, hogy a regény hőse - szökött szerzetesből lett zsoldoskatona - egy kastély irodahelyiségében hál meg. Reggel ugy érzi, hogy egy árnyékos helyen kell enyhülést keresnie, mely célból meggondolatlanul egy ott heverő árkus papirlap után nyul. A méltatlan halálnem fenyegetése megoldja az egyébként néma papiros nyelvét, kegyelemért könyörög és elmondja hányatott életét, amelyet egyszerű kendernövényként kezdett és papirosként végzett. Ez a kis epizód őrizte meg a kender feldolgozásának legrészletesebb korabeli leirását, amely lényeges rövidítésekkel igy hangzik /VI. könyv 11-12 fej./: Miután kitéptek a földből, egy mély gödörben egymásra raktak és kövekkel ugy lenyomtattak, iirlntha présbe dugtak volna. Utána a gödröt tele engedték vizzel, amely teljesen ellepett bennünket, éppúgy, mintha meg akartak volna fojtani bennünket, tekintet nélkül arra, hogy már erőink végéhez érkeztünk. Ebben a pácban hagytak bennünket, amig csak az egyébként is mar elhervadt levéldiszünk teljesen elrothadt és mi magunk is majdnem megfulladtunk és megromlottunk. Csak akkor engedték le rólunk a vizet, kiszedtek bennünket a gödörből és kiraktak a zöld gyepre. Itt hol nap, hol eső, hol pedig szél gyötört bennünket, ugy hogy nyomorunkon még a levegő is megbotránkozott, és körülöttünk ugy bűzlött, hogy jóformán senki sem tudott ugy elmenni mellettünk, hogy be ne fogta volna az orrát. Igy kellett maradnunk, mig a nap és a szél utolsó nedvességünktől is megfosztott és az esővel együtt jól kifehérített bennünket. Utána a parasztgazda eladott bennünket egy kenderfeldolgozónak. Ez egy fészerbe rakott minket, ahol egy kis időre nyugalarhoz jutottunk, addig ugyanis, mig más üzleteitol ideje jutott ránk és napszámosokat fogadhatott, hogy megkinozzanak bennünket. Amikor az ősz elmüásával a mezőgazdasági munkák ideje is elmúlt, sorra kiszedett bennünket, két-tucatonként egy kis kamrába rakott a kályha mögé és ugy befűtött nekünk, hogy azt hittem a házzal együtt lángokban az égbe repülünk - ami gyakran meg is történik ilyenkor. Amikor ekkora hőség hatására már gyúlékonyabbá váltunk, mint a legjobb gyújtós fa, egy még kegyetlenebb hóhérnak adott át. Ez marokszám törésnek vetett alá bennünket, és minden porcikánkat százezerszer kisebbre törte, mint amikor egy rablógyilkost törnek kerékbe, majd pedig teljes erőből egy póznához verdesett, hogy pozdorjánk kihulljon. Azt hittük, már nem
