Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

lehet kitalálni seirmit, amivel még kegyetlenebbül meggyötörhetnek. Pedig a tiloló következett, ahol olymódon összezúztak, szétmorzsoltak, egyszóval megtiloltak, mintha a legfinomabb kelméket, selymet vagy legalábbis finom lenbatisztot akarnának belőlünk készíteni. Még ugyanazon a napon mint tilolt kendert néhány öregasszonynak és fiatal tanuló lánynak adtak át, akik olyan kinzásnak vetettek alá mint még ezideig senki, ök a különböző gerebeneken ugy felboncoltak, hogy azt ki sem lehet mondani. Először a durva kócot gerebenezték le rólam, majd a fonásra való kócot, végül a szöszt, mig végül fincm szálkendernek tiszteltek bennünket. Ezután az eladáshoz szépen lesimítottak, összecsomagoltak és nedves pincébe tettek, hogy tapintásra minél lágyabb, súlyra pedig minél nehezebb legyek. Igy ismét egy kis nyugalomhoz jutottam és megörültem, hogy ennyi fájdalom és szenvedés után olyan anyaggá váltam, amely nektek, embereknek, annyira szükséges és hasznos. A következő vasárnapon gazdánk egy szobába vitt, melyet mázsáháznak hivnak, itt megvizsgáltak, valódi kereskedelmi árunak ismertek el és lemértek, majd egy közveti tő kereskedőnek adtak el, megfizették utánam az illetéket. Majd kocsira raktak, Strassburgba szállítottak, az áruházba vittek, ismét megvizsgáltak, jónak találtak, megvámoltak és egy kereskedőnek adtak tovább, aki hordárokkal házaszállittatott és egy tiszta szobában lerakatott. Ezután a munkások kézikocsijaikon a hajóhoz vittek, amely a Rajnán Zwollig szállított. Itt ismét rövid időre békénk volt, majd különválasztottak a közepes vagy angol árutól, újból felboncoltak és meggyötörtek, sőt középen megtéptek, kivertek, kigerebeneztek - mig csak olyan tiszta és finom nem lettem, hogy akár kolostori cérnát is fonhattak volna belőlem. Lenfonónő /XVII. század/