Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Tóth György okleveles gépészmérnök: A huroköltésű varrógépek története

dása után a keletkezett cérnafelesleget visszahúzza. A varrandó anyagot a két, M-mel jelölt befogóba kellett elhelyezni. A befogók az N kerettel együtt alulról felfelé mozogtak. A mozgatást a keret fogaslécként kiképzett aljához kapcsolódó 0 fogaskerék biztosította. A C fogaskerék peremén elhelyezett m bütyök által diktált ütem szerint az S-T kilincsmü forgatta szakaszosan ezt a fogaskereket. Az 0 fogaskerék fogkitörései az anyagbefogó felső véghelyzetében automatikusan biztosították, hogy a befogó ne tudjon tovább mozdulni. Az U hurokfogó a V pályában mozoghatott. Mozgatását a C kerék homlokfelületének kiképzése biztosította a w menesztőkar segítségével. Hunt az ismertetett varrógép elkészítésével csak önmagának akart bizonyitani, csak addig törődött a géppel, amig az elkészült. A gép szabadalmaztatásával nem törődött és az apróbb technikai hibák kijavításával se foglalkozott. A varrógép legfőbb problémája egyébként az volt, hogy az alsócérnát nem lehetett egyenletesen fékezni. Hunt az alsócérnát egyszerűen csak berakta a hajóba. A hajón lévő fékező furatok ugyan adtak valamennyi fékezést, azonban az egyenlőtlen feszültséggel, rendezetlen formában hajóba került cérna az egyenletes hurokképzés szempontjából előnytelen volt. Hunt tehát találmányát nem hasznosította. /1834-ben a gép néhány részletét ugyan eladta George A. Arrowsmith-nek, de ez a gép sorsát nem befolyásolta./ A megfelelő nyilvánosság hiányában a Hunt-féle varrógépet szinte elfelejtették. Igy 1843-ban Elias Howenak gyakorlatilag újból fel kellett azt találnia. Howe a Massachussetts-i Spencer-ben született és műszerész szakmát tanult. A katonai szolgálat után Bostonban helyezkedett el. Munkahelyén egyszer egészen véletlenül hallott a gépi varrás fontosságáról. 1843-ban, amikor egy betegsége alkalmával nem dolgozott, eszébe jutott a hallott beszélgetés és a témában jó üzletet remélvén elhatározta, hogy varrógépet konstruál. Munkája eredményeképpen 1845. áprilisában a géppel varrni lehetett. Érdekes módon, a géppel szemben minden propaganda ellenére teljes közöny mutatkozott. 1846-ban ennek ellenére Howe még egy gépet készített és szabadalmat kért rá. 1846. szeptember 10.-én 4750 számon kiadták rá az ötödik amerikai varrógép szabadalmat. /Huroköltésként az elsőt!/.