Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Tóth György okleveles gépészmérnök: A huroköltésű varrógépek története

fűződik. /701 sz. angol szabadalom, 1755. június 24./ A tü egy közönséges kézi varrótűhöz hasonlított, annyi eltéréssel, hogy mindkét végén hegyet képeztek ki. Ezáltal a tüfok a tü közepére szorult. A két hegy szükségtelenné tette a tü anyagon keresztül jutása után annak 180°-os visszafordítását. Az öltésképzés során a tüt ujjpárok juttatták át, illetve vették át az anyag egyik oldaláról a másikra. Az öltésképzés elve miatt a varrás megkezdésekor befűzött teljes cérnahosszat mindig a tűvel együtt át kellett húzni az anyagon /1. ábra/. Ez egyben azt is jelentette, hogy csak rövid cérnahosszusággal lehetett inditani a varrást. A rövid cérnahossz miatt ezeket a gépeket "rövidcérnás" gépeknek nevezzük. Ezt az elvet követte a későbbiekben Stone-Henderson /1804/, Madersperger /1814/, Heilman /1826/, Lye /1826/, Greenough /1842/ és Corliss /1943/. A rövidcérnás öltésképzés azonban mind a gép oldaláról, mind a felhasználó oldaláról meglehetősen bonyolult volt és csak rövid varratok képzésére adott lehetőséget. A rövidcérnás elv megismerése után rögtön megkezdődtek azok a kisérletek is, amelyek folyamatos "végtelen" cérnafelhasználást kivántak megvalósítani. 1870. július 17.-én az angol Thomas Saint kapott szabadalmat /1764 sz./ olyan varrógépre, mely horgastüvel és előlyukasztó tűvel láncöltést készitett. Az előlyukasztó tü szerepe az volt, hogy mintegy árként lyukat készitett a varrandó anyagon, melyen a horgastü áthatolhatott. A lyukasztó használatát az indokolhatta, hogy Saint a gépét cipők, csizmák - tehát keményebb anyagok - varrására tervezte. Sainttól gép nem maradt ránk, - valószinü, hogy csak kisérleti mo-