Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

léktermékei

nek tartotta és "műszerek szerkesztését és minden olyan tevékenységet, amelyet gyakorlati hasznáért müveinek, alantasnak és nemtelennek tartott." Ugyanőtőle származik az alábbi idézet is: "Gyakran tisztelettel adózunk egy munkának, de alkotóját megvetjük, mint pl. a bibor esetében: a szövetet nagyra értékeljük, a festőjét lenézzük." Mert legyünk őszinték, a ranglétra legalacsonyabb fokán helyezkedtek el a textilmüvesek. Sumerban együtt foglalkoztatták a szabad takácsokat a rabszolgalányokkal, a "Talmud" kereken kijelenti, hogy az övékénél alantasabb szakma nincs. Az egyiptomi középbirodalom idején /i.e. 2000/ keletkezett, a mesterségek nyomorúságait ecsetelő egyik szatirikus szöveg pedig igy irja le a takács és a kikészito helyzetét : Egyiptomi gyékényszövö takács /Uj birodalom/ "A szövőnek a műhelyben rosszabb a sora az asszonyokénál. Combja a hasának feszül /guggolva dolgozott/, szabad levegőhöz nem jut. Ha előirt munkáját el nem végzi, 50 korbácsütés a jussa. Le kell kenyereznie a kapuört, hogy a nap világát láthassa. A festő keze bűzlik, akár a rothadó hal, szemei vörösek a fáradtságtól ... a mosó a folyóparton a krokodilus