Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

szomszédja. Amikor az apa kilábol a zsiros vizből, nem mer lánya szemébe nézni. Oh, minden mesterségek ura, sehol sincsenek valamirevaló szakmák." Mindazonáltal: költök és irók korán felismerték a munka és eszközeinek szépségét, korán megihlette okét az orsó pergésének, a vetülék beverésének ritmusa és - ki-ki vérmérséklete vagy tárgyválasztása szerint - heroikus, idillikus vagy szatirikus mezben ábrázolta a textilipari müveleteket és szerszámaikat. Ezekből a leírásokból gyűjtöttünk össze egy csokorravalót - tán az első szakmai antológiát. ÓKOR Az európai irodalom hajnali egén két csillag ragyog, a klasszikus kor költőinek is elismert példaképei, az "Iliász" és az "Odisszea". Azonban Homérosz alkotásaiban ma nemcsak a két eposz nyelvezetét, költői formájának tökélyét becsüljük, hanem azt a kultúrtörténeti szempontból egyedülálló adattömeget, amellyel az időszámításunk előtti évezred elejéről szolgál. Alig van a mindennapi életnek területe, amelyről izes, olykor részletekbemenő leirást ne nyújtanának, a népi hiedelmektől az étkezési szokásokon át a termelő szféráig. Ugyancsak meglepő lenne, ha az utóbbiban néhány textilipari vonatkozással nem találkoznánk, köztük a szövögető Pénelopé hires történetével. Emlékezzünk: a leleményes Odisszeusz fogyószámu társaival a tengeren és nimfák otthonában hányódik, mialatt özvegynek vélt hitvesét - a gazdag hozomány reményében - ugyancsak szőritják a kérők, hogy választást tegyen közülük. Pénelopé azonban érzi, hogy férje él és hozzá méltó fondorlatot eszel ki időnyerés céljából: azt kéri, hogy egy halotti lepel szövését hadd fejezze be, utána majd dönt. /Od. II. 93-106./ Ill