Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Hont Ferenc zárószava

maradhat a spontaneitás utján. Ezért azt a nem gyorsan elérhető célt tűztük ki, hogy a mindenfajta kulturális területen megnyilvánuló káros szubjektivizmussal a tudományos tervszerűséget, alaposságot szegezzük szembe. Mindazok a kérdések, amelyek felmerültek, megoldhatók, de csak abban az esetben, ha alapos tudományos kidolgozás előzi meg. Ehhez kérjük a színházak gyakorlati művészeinek, vezetőinek segítségét, és bizonyos, hogy közös munkával hatékonyan léphetünk előre. Jól tudjuk, hogy nem lehet egyszerre látványos eredményeket elérni, de elengedhetetlenül szükséges, hogy minden ponton megragadjuk az együttműködés lehetőségét, hogy a helyes megoldásokat megkeressük és hangoztassuk. Meg kell jegyeznem, hogy azok a beszámolók, amelyek elhangzottak, tulajdonképpen izelitőt adtak csupán abból a munkából, amit a magyar színháztudomány folytat. Eredményeink közzététele a nyomdai kapacitástól függően folyamatos. Munkánkat ugy kívánjuk továbbfolytatni, hogy kisebb és nagyobb munkaértekezleteken felső szervekkel és testvérintézményekkel együtt dolgozzuk ki azokat a javaslatokat, tervezeteket, amelynek a megvalósításáért nyugodt lélekkel sikra lehet szállni. Van azonban egy pszichológiai mozzanat, amely magyarázza a szakma bizonyos fokú közömbösségét. És ez az, hogy annyi értekezleten hangoztak el föltáró észrevételek a hibákról, és annyiszor nem történt változtatás ezeken, hogy a résztvevőkben önkéntelenül fölmerülj érdemes-e foglalkozni velük? Ez a visszatartó erő. Ezzel is számolnunk kell. Mi azonban azt is mondjuk, hogy nem elegendő a jelenlévő hibák föltárása, mert azokat mindenki ismeri, hanem meg kell keresni ezeknek a hibáknak a gyökereit, az okait és a megoldás módozatait. Azt hiszem ez a következő lépés. Nem akarok részleteiben kitérni azokra a jelentős problémákra, amelyek mind az esztétika, mind a müködéstan területén fölmerültek. Inkább azoknak a törekvéseknek a - 59 -