Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Hont Ferenc zárószava

közös vonásait szeretném föltárni, melyeknek vetületei jelentkeztek itt, a részletproblémák megvilágításában. Az egyik céliink, mint mondottam, a tudományos tervszerűség érvényesitése mindenfajta szubjektivizmus ellen, mert a megszokás, a meglévőnek a tudomásulvétele és védelme, az előrelépéstől való félelem, szintén szubjektivizmust jelent, amely ellen valóban csak a tudományos objektivitás az egyetlen hatékony fegyver. Ezzel szoros kapcsolatban áll az,hogy - tudományos és művészi szempontból egyaránt a kérdéseket a marxizmus-leninizmus alapján akarjuk megoldani, de nem a marxizmus-leninizmus általános tételeinek mechanikus alkalmazásával, hanem az általa föltárt törvényszerűség sajátos megnyilvánulásait szándékozunk megkeresni és alkalmazni a területünkön. Ez annyit jelent, hogy politikai ideológiánkat differenciáltan és szakszerűen igyekszünk érvényesíteni. A kettő egymástól elválva, szintén a szubjektivizmust táplálja, és ujabb akadályokat jelent. Van még egy akadály, amely ellen tudatosan és határozottan kell küzdenünk. Társadalmunkban, kulturális területünkön, és a szinházi szakmában egyre inkább jelentkezik az atomizálódás gyakorlata. Világos az, hogy a kapitalista munkamegosztás következtében, a század végétől kezdve, minden művészeti irányzat, az izmusokat is beleértve, és minden gyakorlati megoldás, a föladatoknak egyik oldalát ragadta csak meg. A szocializmus megvalósításával törvényszerűen, de nem automatikusan együttjár a szintetizálásnak az igénye, minden tekintetben. Abban is, hogy társadalmunk különböző területein ne egymástól elszakadva tevékenykedjenek, hogy a kulturális területen, a művészetekben szűnjék meg az atomizálódás. Az atomizálódás megszüntetésére talán a legnagyobb lehetőséget pontosan a szinház adja, ahol a különböző művészeti ágak összefonódnak. Ez a második célunk, amit el akarunk érni. - 60 -