Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Almási Miklós: A szocialista dráma és a korszerűség

Almási Miklós A SZOCIALISTA DRÁMA ÉS A KORSZERŰSÉG A korszerűség elmén rendkívül heves viták folynak, hiszen a szocialista realizmusról folyó eszmecserének egyik centruma tulajdonképpen a korszerűség témája. De rögtön hozzá szeretném tenni, hogy ez a vita nagyon sokszor olyan, mintha külön malomban őrlő emberek vitatkoznának. Különböző kisebb csoportokban a korszerűségnek többféle értelmezését vitatják, és ezek között a csoportok között az érintkezés igen ritkán jön létre. Bevezetőben hadd mondjak el néhány mozzanatot ezekről az egymástól elszigetelten működő malmok munkamódszeréről. Az .első malo

m, amelyben a korszerűséget őrölik, az a művész malma. Itt a korszerűség egyfajta rossz időmértékben jelentkezik. Gondoljunk arra, hogy nálunk a mult századi, vagy még inkább századfordulói jelző, egyet jelent a becsületsértéssel. Arra már nemigen gondolnak, hogy Csehov Sirál

ya még mult századinak számit, m^rt 1896-ban született, vagy Debussy, akinek a modern zenéhez legtöbb köze van, még mindig a XIX. század. Tehát ez a fajta korszerűéi • ség koncepció, amely időmértékként használja a mult századit vagy a századfordulóit, vagy a húszas éveket, kissé ellentmondásos. Mert ha figyelembe vesszük, hogy Csehov, noha mult századi, a jelenlegi amerikai dráma legbefolyásosabb szerzője, akinek koncepciója, szinte egészében határozza meg az amerikai dráma fejlődését, Tennessee Williamatől kezdve egészen a bulvár drámáig, akkor azonnal érezhetjük, hogy a réginek és az újnak, a korszerűnek és az elavultnak ez a fajta felosztása sántít. Sántít, mert - 13 -