Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Balogh Géza: Szinpadellenes abszurd szinház

dialektika keresése." Egész költészetét végigkiséri az elmúlás,a halál motívuma..A halott baráthoz cimü versében jelenik meg először a tragikus hang, a halál elidegenítő szerepe, az áthatolhatatlan végzet, az átalakulás. De njig első versei megállnak a szomorú tények, az élet kegyetlen törvényeinek megállapítása és boncolgatása mellett, későbbi versei már aktiv közbelépésre késztetik a költő fantáziáját. Holtak ház

a /Domek 1961/ c. versében, amely már drámaírói munkássága idején, az 1961-ben megjelent kötetében, a Zöld rózsá

ban /Zlelona róza/ található, a költő áttörte az élő és a halottak világának határát: Én a holtak háza én vagyok csak az igaz a legvégső vigasz Ugyanezzel a motívummal találkozunk Rózewicz prózájában. Tenger c. írásában igy ír: "A holtak gyakran meglátogatták az élőket, együtt éltek velük, alig lehetett felismerni őket. De némelyikük egymagában is megjelent. Nesztelenül közeledett Viktor felé, kitátotta hatalmas száját és rávetette magát. Viktor küzdött vele, nagyot kiáltott és felébredt." /Morze./ Ennek a folytonos élő-halott együttlétnek - hol együttérző, szomorú, belenyugvó, segitő stb. szándékkal, hol viaskodva a képzelet- és álomszülte túlvilági alakokkal - tulajdonképpen nyomát sem találjuk színpadi müveiben. Ott a gondolatot továbbviszi az iró, nem csendes belenyugvással, vagy reménytelen harcban állva látjuk hőseit, szemben a biológia törvényeinek kérlelhetetlenségével, hanem szélesebb összefüggéseiben kezdi el vizsgálni az életjelenségeket, már nem mikroszkóp alatt, hanem dialektikus összefüggésében. A hidat - ha már egy rövid tanulmány keretében kénytelen az ember bizonyos mértékig kategóriáikat, formulákat állítani - ugy érzem, egyik nagyszerű és okos prózai irása jelenti. Ez tökéletesen magában foglalja mindazt, ami Róéewicz egész életmüvét kétségtelenül jellemzi: az élet ^42 -