Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Kónya Judit: ízlés és műveltség

művészettel. Most kezdték el Ízlelgetni a mindaddig lényegében csak a "kiválasztottaknak" fenntartott művészi élvezeteket. Nos, kultúrpolitikánk, népmüvelésünk Telismerte, hogy ehhez nevelni kell az embereket, s mindent megtett annak érdekében, hogy az első lépéseket megtegye. De hogyan? Túlságosan belebonyolódnánk a népművelési és művelődéspolitikai munka eredményeinek és hibáinak taglalásába - mely nem feladata ennek a beszámolónak, s egyébként is a túlságosan röviden-velősen megfogalmazott szentenciák csak félremagyarázásra adhatnának okot -, ha azt kezdenénk részletezni történetileg, hogy miért jutottunk el csupán a nyájas Pillangókisasszonyok nagyáriáiig, s miért szereti pl. munkásközönségünk még mindig csak a cselekményes és kevéssé meggondolkoztató irodalmat; s miért vonzódik még manapság is a dúsan bediszletezett, naturalista jellegű színpadhoz; miért ragaszkodik a "szép" tájképhez és miért kezd el csiklandósan nevetni egy művészi akt láttán? Sok száz efféle kérdést feltehetnénk a közönség általános magatartását célozva, de akkor még mindig a statisztikai szemléletből indulnánk ki /és egyébként sem lehet közös nevezővel emlegetni a "közönséget", mint egy homogén tömböt, mert nem egynemű anyag/. Itt mindössze néhány adalékkal, a valóságból merített,egyelőre még szük - tehát meszszemenő "elvi megállapításokra alapot nem adó - adattal szeretnénk szolgálni e témához. Mert ahhoz, hogy az elkövetkezendő husz év kulturális életét szisztematikusabban, s főleg egy elérendő cél szolgálatában, valódi perspektíváiban láthassuk, a jelen reális helyzetfelmérésére föltétlenül szükségünk van. Ezért határozta el egy kis szociológiai munkacsoport, hogy elsősorban a budapesti munkások körében olyan kulturális adatfelvételre vállalkozik, mely hasznosítható a következő évek oktatásai, népművelési, kulturális programjainak kidolgozásában. - 27 -