Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor
kitás nélküli folyamatosságot. A díszletek is ellentétbe kerülnek a szöveggel. Mi tehát a teendő? Hogyan lehet biztosítani a shakespeare-i dráma előadásának kontinuitását és hogyan lehet feloldani a díszletek és a szöveg ellentmondásait? Ezekre a kérdésekre Hevesi élete folyamán többféle választ adott s ezek a válaszok vitték őt mind közelebb az "igazi" Shakespeare-hez.Az első megoldást a jelenetek öszszevonásában kereste. Az Antonius és Cleopatrá t hat szintérre és öt felvonásra vonja össze, a Sok hűhó seamiért et pedig három díszletben és négy felvonásban oldja meg. Ez az eljárás azonban nem elégítette ki, s uj. megoldást keresett: a rekonstruált Shakespeare-szinpadot. Kézenfekvőnek látszott ugyanis, hogy Shakespeare drámája saját színpadán folyamatosan eljátszható. Igy rendezi 1910-ben a Viha rt. 1911-ben pedig a Hamle tet. Ez a szinpad valóban számos problémáját megoldja a Shakespeare-r endezésnek, de sajnos kopár s a XX. század elejei Ízlésnek, amely látványt is keres a színpadon, nem felel meg. Néhány év múlva Hevesi tovább lép egyet a megkezdett uton.Most már olyan színpaddal kísérletezik, amely csak szerkezetében shakespeare-i, de megtűr kisebb számú jelzett díszletet is. Végül az utolsó változat egy gyorsan változtatható függönyös megoldás, amelyben stilizált diszletek is helyet kapnak. Hevesi mindenesetre világosan vetette föl a Shakespeare-rendezés alapvető problémáját s kijelölte az utat, amelyen a megoldást keresni lehet. A Madách Szinház legutóbbi szép Hamlet-előadása is ugy jutott ehhez a harmonikus megoldáshoz, hogy a rendező a Hevesi által megkezdett uton lépett egyet tovább. Kitűnő kapcsolatokat tartott fenn külföldi színházi szakemberekkel, elsősorban angol írókkal és rendezőkkel. Bernard Shaw-hoz - akinek egyedül jogosított magyar fordítója volt - meleg barátság fűzte. Többször meglátogatta Angliában és állandó levelezésben állt vele. Élénk propa- 26? -