Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor
Két magyar klasszikus állandóan izgatja képzel,-tét: a Bánk bá n és Az ember tragédiáj a. Mindkettőt több izben is újrarendezi, mindig uj oldalról közelitve meg a darabot. Az ember tragédiájá nak 1908. évi rendezése a Népszinház-Vigoperában még sok tekintetben magán viseli a meiningenizmus nyomait, annál is inkább, mert az 1892. évi bécsi előadáshoz Zichy Mihály tervei szerint készült díszletekben kénytelen játszani. A Tragédi a 1923-i és 1926-i újrarendezéseiben már nagyobb teljességre, a folyamatosság biztosítására és világos tagolásra törekszik. A historizmussal szakitva misztérium színpadhoz hasonló diszletmegoldással próbálkozik, amivel az előadás egységét is sikerül megoldania. Rendezői bravúrjai közé tartozott 1936-ban Heltai Jenő A_néma_levente cimü vígjátékának szinpadi megoldása a Magyar Szinházban. Bajor Giziben és Törzs Jenőben olyan hangszerekre talált, amelyek tökéletesen szólaltatták meg elképzelésének minden árnyalatát. Jellemző, hogy ez a rendezés évtizedekkel élte tul mesterét s a későbbi felújítások rendezői és színészei is kegyelettel őrizték Hevesi hangsúlyait ós játékfordulatait. Rendezései között legjelentősebbek Shakespeare tolmácsolásai. Shakespeare-kutatói és rendezői tevékenysége szorosan összefügg egymással. Kritikai tapasztalatai és külföldi kutatók müvei nyomán alakul ki benne az az alapvető felismerés, hogy Shakespeare szinpadi problémája a shakespeare-i és a francia szinpad, illetve a két eltérő dramaturgia kibékithetetlenségéből származik. A mi színpadunk a francia, illetve olasz eredetű függönyös illuziószinpad, Shakespeare viszont a három sikra tagolt, nyitott angol reneszánsz színpadra irta drámáit. Ha most Shakespeare-t mai színpadunk keretei közé kényszerítjük: elnyomorítjuk, szétszabdaljuk, és megcsonkítjuk. A háromoldalú, függönyös szinpad mindenekelőtt megszünteti a shakespeare-i dráma egyik leglényegesebb sajátosságát, a megsza- 266 -
