Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

írás mellett, mikor olvasott. Még kevésbé érthető, hogyan egyeztette össze ezeket rendezői és igazgatói tevékenységével, hogy győzte idővel, energiával és egészséggel. Ezt a titkot még senkinek sem sikerült megfejtenie. Hevesi életmüvének legjelentősebb része: rendezése

i. Közel 3©0 rendezése megoszlik a üíhália, a Népszinház-Vigopera, a Nemzeti Szinház, az Operaház és a Magyar Szinház között. Rendezői elképzeléseiben a hangsúly mindig az Íróra és a színészre esett. A rendező személyének öncélú érvényesítését sohasem volt hajlandó elfogadni. Másodrendűnek tartotta a színjáték látványos elemeit is, amelyek könnyen elvonhatják a néző figyelmét az előadás lényeges mozzanatairól. Sokat tanult a modern szinház nagy reformátoraitól, Antoine-tól és Brahmtól, személyes barátság fűzte Gordon Craighez, értékelte és csodálta Reinhardt színességét és lendületét, de rendezői felfogásában mégis Sztanyiszlavszkijhoz állt legközelebb, akinek tanításait és munkásságát jól ismerte, s akit követni is igyekezett. A rendező feladatkörét Cyrano hires mondásával irta körül: "Mindig súgni s mindig hátul állni." Fejlődésében a naturalizmusból indult el, a valóság értelmezésének ez volt akkor leghaladottabb felfogása. A naturalizmus rombolta le a szinházban a hazug teátrálitást és teremtett szűz talajt a későbbi fejlődésnek.Progresszív szerepét nálunk még mindig nem hangsúlyozták kellő mértékben, valószínűleg azért, mert még nem láboltunk ki belőle teljesen, s bizony sokszor még ma is szembe kell szállnunk csökevényeivel» Hevesi azonban hamarosan tuljut a naturalista szemléleten s rendezéseiben mindinkább bizonyos pszichológiai realizmus megvalósítására törekszik. Előadásai a színészi játék lélektani hitelességére épülnek s ezért próbált a jellemek és a helyzetek aprólékos lélektani elemzése tölti ki.Ez a módszer elsősorban Ibsen drámáiban vezet sikerre, s legszebb eredményét Csehov Sirál

yában hozza meg. - 265 -