Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

HEVESI SANDOB Hevesi Sándor halálának 25« évfordulóján, 1964 októberében a Színháztudományi Intézet kiállítással áldozott a nagy rendező emlékének.Ez a megemlékezés azonban nem pusztán szokványos jubileumi ünnepség volt, hanem több annál: igazságszolgáltatás, jóvátétel, rehabilitáció is. Hevesi Sándor halála után ugyanis közel tizenöt esztendeig fagyos hallgatás borult a sirjára, egyetlen mondat sem méltatta alkotásait, egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban. 1939-től 1945-ig érthető ez a hallgatás, mert Hevesi sem származásánál,sem művészi törekvéseinél fogva nem várhatott a letűnt korszaktól elismerést. Annál feltűnőbb azonban az a szervezett hallgatás, amely emlékét 1945 után körülvette. Akik szerették, tisztelték és csodálták, méltán kérdezhették egymástól: miféle rettenetes bünt követett el a Nemzeti Színház egykori igazgatója, hogy ilyen nehéz követ hengerítettek a sirjára? Csak 1953-ban jelent meg ismét néhány tanulmánya A maolc dramaturgia haladó hagyománya

i cimü kötetben, 1957-ben tették közzé rendezéseinek jegyzékét, s 1960-ban látott napvilágot első életrajza hatalmas irodalmi és szinházi munkásságának bibliográfiájával együtt. Azóta Hevesi szellemi öröksége uj életre támadt, igaz örömére mindazoknak, akik esztétikai kérdésekben is kedvelik a szakmai hozzáértést, a világos okfejtést és a lényeget megragadó egyszerűséget. Egymás után adták ki dramaturgiai tanulmányait, kiterjedt levelezésének egy részét.Shakespeare-rel foglalkozó elemzéseit. - 259 -