Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

Hevesi Sándor föllépéséig még sohasem fordult elő a magyar színészet történetében, hogy valaki hozzá hasonló tudományos felkészültséggel és páratlan gyakorlati érzékkel közelitett volna a szinház kérdéseihez. Gazdag irodalmi és esztétikai ismeretei, történelmi műveltsége, páratlan nyelvtudása, nagy zenei képzettsége, irói tehetsége és fejlett pedagógiai érzéke párosult nála a színművészet gyakorlati ismereteivel. Mindenhez értett, amihez csak a szinház komplex művészetében érteni kell, s e sokoldalú tudásnak harmonikus egysége emelte őt minden magyar szinházi szakember fölé. Pályáját mint szinházi kritikus kezdte s lényegében éppen ugy kivülről közeledett a szinházhoz, mint Laube, Dingelstedt, Antoine, Brahm vagy akár Sztanyiszlavszkij, ami a naturalista szinjátszás kialakulása idején, ugy látszik, törvényszerű jelenség. Tiz évi kritikusi működése alatt ismeri meg a századvég szinházának belső ellentmondásait, üres formalizmusát, hitel nélküli rutinfogásait, de ugyancsak ebben az időszakban vesz tudomást a régi teátrálitás ellen küzdő naturalista szinjátszás eredményeiről is. Nagy naturalista színészek - Gustavo Salvini, Ermete Novell!, Ermete Zacconi, Sarah Bernhard, Gabrielle Réjane, de főleg Eleonora Duse - vendégjátékai uj utat nyitottak előtte, s hogy Antoine és Brahm műsora milyen erősen befolyásolták Ízlésének alakulását, azt később mindenekelőtt a Thália műsorán mérhetjük le. Amikor 1901-ben Beöthy László a Nemzeti Szinházhoz szerződteti rendezőnek,kritikusból elméletiróvá alakul át. Nem egyes müvek előadásának elemzésével foglalkozik többé, lanem a szinjátszás művészetének általános törvényeit kutatja. A szinház minden részletkérdésére kiterjedő elméleti vizsgálódás egész életén végigkiséri s művészi tevékenységének mintegy tudatos vetülete. Rendezéseiben sohasem prekoncipiált elméleteket próbál megvalósítani, de mindig tudja, mit miért csinál, 's az alkotás leglázasabb - 260 -