Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Mályuszné Császár Edit: A magyar vidéki játékszín as abszolutizmus idején

Az abszolutizmus utolsó éveire esik a debreceni szinház megnyitása. A magyar nyelvterületnek a maga korában legnagyobb színháza volt. Szinpada, ha a korszerű franciaolasz színpadnak nem is, de a németnek megfelelt. Nagyobb volt, mint a Nemzeti Szinházé és süllyesztőrendszerét valószínűleg arra szánták, hogy egyes beépített díszleteket készen lehessen kiemelni; erre vall a szinház krónikásának az a megjegyzése, hogy három emeletnyi mélységig ereszkedett. Ez a süllyesztőrendszer "fel volt szerelve számos faalkotásu gépezettel, melyek a legkülönfélébb boszorkányos célokat szolgálták", de amelyeknek a rendeltetését pQ ezelőtt harminc egynehány évvel már senki sem ismerte. A város 1861-ben szavazta meg az épitéshez szükséges összeget, 150 000 Ft-ot irányozva elő erre a célra. A pályatervek közül Ybl Miklósé 300 000 Ft-ba került volna, s az olcsóbb - bár végül mégis több, mint 200 000 Ft-ot felemésztő Skalnitzky-félét fogadták el. Maga az épület 1863ban elkészült. A monográfiák szerint 1800-2000 néző fért el benne. A szinházak befogadóképességét jelölő számok azonban, hasonlatosan a régi csatamezőkön maradt áldozatokéhoz, csak a legritkább esetben vehetők készpénznek. Avval is számolnunk kell, hogy minden régi színházban voltak állóhelyek és hogy siker esetén hány huszkrajcáros nézőt zsúfoltak össze pl. a földszint hátulsó részén, annak csak a szinházi vállalkozó a megmondhatója. A karzati helyeknél valamivel jobb volt a helyzet, mert azt mindenki tudta, hogy egy karzat leszakadása sok kellemetlenséggel járhat. Ha azt állítjuk, hogy a hatvanas években 1400 ember is elfért a debreceni szinház nézőterén, megközelítettük a valóságot, annál is inkább, mert a negyvenezres lélekszámú 28 •Vö. Hegyi Tibor

: A debreceni színészet és szinház története a legrégibb időktől a kiegyezésig. Balassagyarmat 1939« - 193 -