Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Mályuszné Császár Edit: A magyar vidéki játékszín as abszolutizmus idején
dalnak elő, hogy azoknak hallatára még a gyöngédebb érzésű 20 férfiaknak is arczukba szökkenik a vér." Nemcsak a "francia szabású darabok", vagy a francia romantika idestova szintén avittá vált kellékei, hanem Raupach és Ziegler is sürün feljártak kisérteni a színpadokra.- A vidéki ujságirók,osztályhelyzetüket illetően túlnyomórészt ugyancsak a birtokos nemesség sarjai, nem igényeltek mást, s a Kaméliás hölg y bevonulása Kolozsvár vagy Debrecen színpadára voltaképpen nem az uj irány, hanem egy - más darabban megszeretett - szinész személyes diadala volt. 1863-ban,amikor a fővárosban már erősen érezhető volt a polgári ízlés irányító szerepe, az egyik legjobb vidéki színtársulat, a hajdani operaénekes Reszler együttese az alábbi műsorral járta a Dunántult. Operák: Lammermoori Luci a, Nabucc o, Ernan i, Kuno k /Csássár György/, Linda di Chamoni x /Donizetti/ Troubadou r, Zsid^> ő, Alvajár ó, Hunyadi Lászl ó, ördög Róber t /Meyerbeer/, Sevillai borbél y, Rigolett o. Ilk a /Doppler Ferenc/, Norm a, Bálé j /Auber/ és a Don Pasqual e - tehát azonos a Nemzeti Szinház utolsó tizenöt évének operai anyagával. Népszínműként Tóth Kálmán Dobó Katic ája,Szigligeti Pünkösdi királyn ője, Vahot Bányarém e. a Vén bakancso s /Szigeti/, a Viol a /ua./, a Peleskei nótáriu s /Gaál J./, a Parlagi Jancs i /Szentpóteri átdolgozásában/, a Két huszár, egy bakancso s /Czanyuga J./ és a Mátyás diá k /Berky - Egressy B./ kerültek szinre. Klaszszikus nem szerepelt a műsoron; a polgári vigjátékot a Fenn az ernyő, nincsen ka s, a Falusia k /Szigeti/, a Le gjobb az egyenes u t /Kotzebue/,a Tücsö k /Birch - Pfeiffer/, a Tiszaháti libácsk a /Bayard - Bulyovszkyné/, a Nőuralom /Szigeti/, a Női har c /Seribe - Legouvé - Csepreghi/ és a Fehér Othell o /Brisebarre - Bulyovszkyné/ képviselte. A Szigetvári vértanu k /Jókai/,a Brankovics Györg y/Obernyik/, ön c Magyar Sajtó 1856. márc. 20. - 189 -
