Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Mályuszné Császár Edit: A magyar vidéki játékszín as abszolutizmus idején

A MAGYAfi VIDÉKI JÁTÉKSZÍN AZ ABSZOLUTIZMUS IDEJÉN .... Ekép juték egy nyári délután Egy kis városba; fáradt lábaim Egy fogadóban megpihentenek. Vendég szobája egyik oldalán Helyet szerényen szinpad foglala. /Petőfi/ 1790-től 1837-ig a magyar játékszin egységes. Van ugyan különbség a Bolond Istó

k átokverte csepürágói és a Kassa és Kolozsvár között utazgató operatársulat között, de ez a különbség semmiféle hivatalos mércével le nem mérhető: Lendvay Márton ugyanugy vándorszínész, mint Keszi József, vagy Hetényi. 1837« aug. 22-én megnyílik a Pesti Magyar Szinház. Ettől a pillanattól kezdve a magyar színészek egy része pontosan megállapított fizetést kap, ami az első idők szervezeti nehézségei idején egy-két napot késhet ugyan, de előbb-utóbb mindig kiutalásra kerül; minden másodnap játszik csak, de az esetek javarészében annyit sem,korszakunkban pedig már havi tizenöt fellépés a ritkaságok közé tartozik; állandó otthona lehet, gyermekeit iskolába, vagy akár egyetemre is járathatja: a hazai sajtó érdeklődésének középpontjában áll, népszerűsége, hire egyre nő; ha hajlama van rá, bejut a legjobb társaságba is; ha takarékosan él és gyűjtöget, vagyont szerezhet. így változik meg a vándorszínészek kb. tizenöt százalékának a sorsa. A többiek élete a régiben marad. Természetes, hogy ez a változatlanság csak látszólagos. A városok növekedése, a "polgárosulás" a vidéki színészek sorsát is könnyebbé teszi. De ami voltaképpen tényleg megkönnyíti nehéz életüket, az az immár testet öltött - 176 -