Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Székely György: A népi szinjátszás történeti kutatásának ujabb problémái

Ez a Pilátus-monológ lényegében formailag-verstanilag négy Balassi-strófából áll. A szinjáték törvényszerűségei és az előadás ritmusa szempontjából azonban sokkal fontosabb felfigyelni arra, hogy minden három sort feltétlen szüksé

gszerűséggel követ valamilyen szinjátéki akci

ó. Talán ez az elemzés is bizonyltja, milyen fontos volna öszszes fennmaradt drámai emlékeinket egy hipotetikus előadás körülményei közé helyezve elemezni. A másik példa ugyanebből a passióból való. Ha valaki csak mint irodalmi szöveget olvasó közeledik hozzá, az alább ismertetett részletet irodalmiaskodásnak, fölösleges kitérésnek Ítélheti. Amikor ugyanis Mária siralma befejeződik, szövegének utolsó soraiban ilyen utasítást ad: Nícomede jövel, Jósephet is híd el, Szent testét vegyétek le, A vért sebeiről Szegek helyjeiről Mosogassuk szépen le, Takargassuk gyóltsban S kő koporsójában Csendesen tegyétek bé. Ezután a szöveg után első pillantásra kissé váratlanul Apostolorum Luctus következik: tizenegy apostol lirai bizonyságtétele személyenként egy-egy Balassi-strófában. Utána minden átmenet nélkül Sanctae Mulieres Cristi Corpus inungere volentes cselekménysorát jelenti be a kézirat. Véleményünk szerint az apostolok siralmának éppen az volt a szinjáték-drajaaturgiai jelentősége, hogy Mária instrukcióját, amely igen bonyolult szinpadi cselekvéseket igényelt, ezalatt az idő alatt lehessen lebonyolítani: Nikouiedes elhívja Józsefet, leveszik a testet a keresztről, lemossák a vért, a Jézus-szereplő tiszta ruhát ölt, hiszen feltámadása után már igy kell megjelennie, a kőkoporsóba helyezik /legalábbis látszólag, hiszen később a sírnak üresnek kell lennie/, majd József és Nikomedes távozik a színről. Könnyen elképzelhető, hogy a tizenegy apostol sü- 155 -