Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

Monteverdire gondolok éa Schütz Henrikre, a XVII. század két nagy lángeszű drámaírójára, akik már egyúttal világméretű zeneszerzők, olyan problémákat hoznak, amelyek az egész világ zenei fejlődése számára alapvetőek. Nos, a XIX. század hasonlóképpen a nagy, kiélezett konfliktusok, az emberi és társadalmi konfliktusok, a nemzeti konfliktusok ideje. íme itt van 1830 és itt van 1840 és itt van 1848, csupa égő probléma, egész Európa lángban áll és egészen 1850-ig, a nagy meghőkölésig, a reakció győzelméig, fölfelé emelkedik a nemzeti fejlődésnek, a polgári fejlődésnek, a függetlenségnek és a oivilizáció fejlődésénele a hulláma egész Európában, Kelet-Európában is. így jelenik meg, ennek a hullámnak a hátán a nemzeti daljáték, a nemzeti operairodalom is egész Kelet-Európában. És ami ezzel szorosan összefügg, a nemzeti opera is valóban nemzeti ügy, politikai ügy. Semmi sem ártatlan magánproblémák sorozata. Még annyira aem, mint a XVIII. század olasz operája volt. Szó sinca róla! A nemzeti ügy mellett minden eltörpül, annál is inkább, mert hiszen a színpad a zenés szinpad az a fórum, amely a legszélesebb tömegekre képes hatni. Amikor Erkel nemzeti operát ir, amikor Glinka megírja az első nagy orosz operát, tisztában vannak vele, hogy a hangjuk rögtön kihat az orosz tömegekre, a magyar tömegekre. A legelső hatáa, a legelső visszhang, hogy az első operák népszerű dal- 29 -