Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

szabadság-operája,un. szabadulás darab, szabadulási opera, amelynek leghíresebb, legklasszikusabb példája Beethoven Pideliója. A börtönből való kitörés, a börtönből való szabadulás, az ártatlan, üldözött ember szabadulása, közös motivum, ami rendkivül jellemző módon Franciaországban 1760 táján kezd megjelenni, a tetőpontját a francia forradalom körül éri el s a végső kifutásaiban még a XIX. század 20-as, 30-as, 40-es éveiben is jelentkezik, 1850 után, rendkivül jellemző módon, majd mindig tragikus megoldással. Gondoljanak olyasvalamire, Kedves Hallgatóim, mint a Tosca

, Puccini hires operája, amely tulajdonképpen nem más, mint egy negativ megoldású szabadság-opera.a szabadságopera összes vonásai megvannak benne, csak éppen tragikus megoldással. Vagy Smetana Dalibo

r c. operája is ilyen, sőt ha végiggondoljuk, tulajdonképpen a Hunyadi Lászl

ó is ilyen tragikus fordulatu szabadulás-opera. Ez az egy fonal, amely végighúzódik a francia forradalom előtti évtizedektől kezdve 1900-ig, nagyon sok gondolkodni valót adhat mind az operatörténésznek, mind a drámatörténésznek a maga pozitiv és diadalmas, vagy a lehangoló és tragikus befejezésével egyaránt. Ezzel a tragikusra való átfordulással egyidejű a realizmusra való definitiv átfordulás. Ennek az igénye főleg Oroszországban nagyon erős már az 1850-es évektől kezdve és ennek a mozgalomnak a - 38 -