Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

beteljesedése a legnagyobb kelet-európai remekmű, Muszorgszkijnak a drámai szinpada. Itt ér el a tetőpontjára ez az uj drámaiság, az embernek ez az uj látásmódja, amely uj konfliktusokban, uj megoldással, uj intonációkkal állítja szinpadra nemcsak az egyes embert, nemcsak az egyes emberi lelket, hanem a tömeget is, amelyet ugy fel tud bontani, hogy a maguk külön embervoltában, a sok embervoltában jelennek meg, ami példátlan az egész opera történeté ben. Ez az uj kelet-európai zenedráma, a maga uj látásmódjával együtt elhozza a maga példátlanul uj zenei eszközeit, a disszonanciának ezt az uj , szabadabb használatát, a fényakkordokat és szinakordokat, az emberi hangnak azt a zenévé való átplántálását, amellyel a nagy nemzeti mozgalom megkezdődött, de amely sehol nem lett ennyire éles, enynyire jellemző, mint éppen Oroszországban, e korban, Muszorgszkij színpadán. Tehát az, hogy viszszaadni az emberi beszédet - mert maga a zene sem más, mint az emberekhez való beszéd, mint az emberekről való beszéd, az emberek sorsának az elbeszélése -, tipikusan Muszorgszkij körének nagy drámai gondolata. De tulajdonképpen ez a nagy drámai színpadnak az éltetője minden országban. Ebben a jegyben indult meg az olasz opera: beszéltetni az embereket. Ebben a jegyben született meg Weber és Wagner minden operája,visszaadni a Sprechgesang- 39 -