Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

lehetett megteremteni a francia operát, hogy a francia vigopera közvetlenül csatlakozott a vásártéri játékszínhez, a theatre de la foire-hoz, vagy Olaszországban vissza kellett emlékezni a nagy olasz operának a commedia dell'arte zenés jeleneteire, vagy azokra a tragédiakisérletekre, amelyeket humanista körökben próbáltak, de népi előadás keretében, a XV. századtól kezdve megeleveníteni. Épp ugy kellett, épp ugy szükség volt rá KeletEurópában, hogy ez a kapcsolat akár villámszerűén, akár lassú munka révén létrejöjjön. Hosszú idő mult el addig, amig magyar zeneköltők rájöttek arra, hogy vannak magyar előzmények, hogy pl. székely fonókban kell keresni a magyar szinjáték ősi gyökereit, egyáltalán, hogy meg kell keresni a magyar alakoskodásoknak a zenéjét, hogy a legmélyebbig kell elmenni és nem folytathatjuk ott, ahol az olasz, vagy francia minták tartanak. Dehát lassanként eljutottunk ide Magyarországon is. Az orosz és lengyel és cseh területen, sőt jugoszláv területen ez a felismerés már korábban elkövetkezett. Bizonyos merészséggel, bizonyos általánosítással azt merem mondani, hogy ez a régi, a népi elemekre való visszaemlékezés minden operatörténeti virágkorra jellemző. Amikor a legnagyobb remekmüvek megszületnek, valamiképpen emlékeznek rá, hogy milyen népi elemekből jöttek létre.A Varázsfuvola valamiképpen emlékszik rá, hogy egy külvárosi nép- 34 -