Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

latosan Is ugy megoldani, hogy legalább ki ne tekintsen a korabeli nyugat-európai problémákra. Főleg azokra az országokra, ahol rokon helyzet alakult ki még akkor is, hogyha nem kelet-európai országról van szó. Ilyen pl. Olaszország, amelynek a risorgimento idején egy csomó velünk közös kérdése volt, főleg az, ami Kelet-Európára annyira jellemző s amit Hont Ferenc kitűnően jellemzett: a polgári haladás és a nemzeti függetlenség kettősen egy vezérgondolata, ami a kelet-európai színházakat, a kelet-európai irodalmat, a kelet-európai zenét és elsősorban a zenésszinházat áthatotta, mozgatta, ez sokban közös volt a kelet-európai országokban és a risorgimento Itáliájábn. De a kelet-európai országoknak bizonyos közös problémái voltak a korabeli Németországgal is, amely mindaddig még nem tudott egységes állammá egyesülni« Az egyesülni nem tudott Olaszország, az egyesülni nem tudott Németország egy csomó hasonló kérdéssel viaskodott, mint a kelet-európai országok. Ezekről ez az áttekintés is ad majd valami képet. Az első tézis pont azzal kezdi,hogy a XVIII. sz. végén megélénkül európa zenei színpada azzal, hogy Kelet-Európa országai kezdenek belépni a zenekultúra körébe. Nem véletlen az, hogy ez a belépés elsősorban a zenés szinpad jegyében történik. Ugy képzeljék el, mintha fénypontok gyulladnának fel egy képzeletbeli térképen: először Szentpéter- 25 -