Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

várott jelentkezik a nemzeti azinjáték az 1750-ea években, utána megjelenik Varaóban, majd Moszkvában, majd Pesten, majd Ljubljanában, majd Prágában, majd Bukarestben, majd Zágrábban. 1750 és 1850 a két terminus, amely alatt ez a fejlődés végbemegy. Ezalatt megjelent az orosz, a lengyel, a magyar, a cseh, a román, a jugoszláv nemzeti daljáték, többé-kevésbé fejlett formában. Ezekben az országokban, ezekben a műfajokban, ezekben a daljátékokban jelentkezik egy csomó közös probléma. A közös problémákat rögtön meg fogjuk érteni történeti szempontból. Mindezek az országok Csehország kivételével, mért Csehország a legpolgáribb fejlődést vallhatta magának -, tehát az egy Csehország kivételével valamennyire áll, hogy mindegyikük egy megkésett feudalizmusban, egy meghosszabbodott középkorban élt. Mindegyik nemesi és parasztország, olyasvalami, ahol a polgárság vagy még egyáltalán nem, vagy rendkivül töredékesen, lassan és nagyon sokszor jövevény elemekből alakult ki, amelynek tehát különleges problémái vannak éppen a polgári fejlődés szempontjából. Ezzel a problémával függ össze mindezeknek az országoknak az elkésettsége. Ez az elkésettség, a későnjövés rendkivül tudatos mindezekben az országokban, mert hiszen itt a színjáték körül, az opera körül nagyon hamar készen van az elméleti, a kritikai, az esztétikai irodalom, amely azon panaszkodik, - 26 -