Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Hont Ferenc

gyar azóvalr táltos-szinjáték tipuaában láaauk. Az az egyszemélyes, kórusos színjáték, amelyről a görög források beszélnek, és amelyek megelőzték a kifejlett görög szinjátékot éa görög drámát, formájában mint tipuaforma, meg kell, hogy egyezzék a lovas-nomád kulturáknak egyszemélyes táltos színjátékával. Ennek a táltos színjátéknak a nyomalt, alakító hatását, nemcsak itt, a görög drámát, a görög szinjátékot megelőző korszakban látjuk, hanem találkozunk vele a kelet-európai országok népi színjátékának különböző teriileteken fölbukkanó jelenségeiben is. Akár a moldvai lovasjátékokat nézzük, akár másfajta játékokat, a letelepedett népek szinjátékos szokásainak és a lovas-nomád egyszemélyes táltos színjátéknak ellentéteire, összeolvadására és sajátos továbbfejlődésére következtethetünk. Mi ezeket a problémákat mint tovább tisztázandó problémákat vetjük föl és nem mint kész eredményeket, noha -bizonyos pontokon már meggyőző eredményekre, adatokra támaszkodhatunk. A másik kiragadott problémakör, amellyel érdemes foglalkozni: a kelet-európai társadalmi fejlődés elmaradt a nyugat-európai fejlődés mögött, pl. a polgárság fejlődésében. A város és falu különválása nálunk sokkal később és sokkal lassabban történt meg, mint Nyugat-Európában. Ennek következményeképpen az összes kelet-európai országokban a népi jelleg sokkal erőaebb. Nem mondom, - 14 -