Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

tetlenné válik az "adás" összes elemének beható tanulmányozása ós ismerete. így a szűkebben vett: színjátszás elmélete (lélektana, alkotói módszerei, teobnikája, pedagógiája stb.); a rendezés elmélete (vagyis a sajátos komplex alkotás módszere, technikája, pedagógiája stb.); a színpadi képzőművészet elmélete (a játékhely és térképzés problémája; a színpad-rendszerek, színpadtechnikák ós sajátos kifejezőeszközök; az emberi testnek a térrel való összefüggése a színpadi cselekvés során; a jellem, figura és jelmez összefüggései; az előadás stílusának képzőművészi problémái stb.); a színpadi szöveg elmélete (a drámairodalom döntő részesedése, dramaturgia, a "szavak dramaturgiája", a drámai ábrázolás sajátosságai, Író-pedagógia, műfajelmélet stb.); a színházi üzemeltetés elmélete (gazdasági rendszerei, strukturája, a feladat és feltétel apparátusbeli öszBzefüggósei stb.); ós természetesen mindezen elemek történeti fejlődésének kutatása és elemzése. nélkülözhetetlenné válik továbbá a "vétel" elemeinek alapos vizsgálata: a játék helye és körülményei (játékalkalmak, épület ós szinpadformák; többcélú épületek; a természet és adott városképek teátrális lehetőségei stb.); a "közönség elmélete" (miért szükséglet a színjáték?; a közönség közösség jellege, aktiv és passzív részvétele; pszichológiai momentumok, hatáselemzések stb.); A közönségkapcsolatok elmélete (a színjáték művészetének szükséglet jellege, elterjedtsége, terület-, rétegós korosztály-elemzések, izléskutatás, ellátottsági problémák; mindezekkel kapcsolatban a leghatékonyabb statisztikai megközelítő módszerek elmélete és gyakorlati problémái stb.). _ 99 -