Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

ue vizsgálni kell a két oldal együtthatását is, a színházművészet teljes jelenségét, hogy ti. ez a két oldal együtt, a kontaktus pillanatában és e pillanatok megismétlődő folyamatában mit képvisel s ezért vizsgálni kell a színházat, mint az Ideológiai felépítmény, a társadalmi tudat egyik formáját, mint a tudatalakitás sajátos eszközét,, a politikai-társadalmi-művészi tényezőktől meghatározott szinjátéktlpusokat. A teljes jelenség vizsgálata, a társadalmi funkció szempontjából való e}emzé3 különösen a szocializmust épitő és a kommunizmus felé haladó s a fejlődés folyamatát tudatosan tervező államban szükségea. A tervszerűség ugyanis teljesen lehetetlen, ha nem került megállapításra, hogy az adott jelenségnek, ez esetben a színházművészetnek az adott időpontban mi a társadalmi funkcló.la s ezt a funkciót milyen arányokban végezheti; hogy arányai az összkulturálls életben hogyan alakulhatnak. Ehhez egyébként hozzátartozik az is, hogy - amiről eddig még nem e lett szó -, a szinaázmüvészet min; a sajátos Madás

,

! számára létrehozott apparátus, hogyan illeszkedik bele az állam jogrendszerében, milyen a jogi státusa. (Csak zárójelben emiitjük meg azt a hiányt, hogy Magyarországon még nincsen '"szinházi törvény".) Természetesen mindez, arait itt felsoroltunk, nem ismeretlen, talán csak összefüggésében nem eléggé hangsúlyozott. A legkülönbözőbb részmunkálatok Indultak már meg és a Színháztudományi Intézet egy kis csoportja, amely ilyenirányú tájékozódását a "működést

an" névvel indította meg, részben adatgyűjtés, részben színpadtechnikai és statisztikai kiadványok formájában próbálta megtenni az első lépéseket, és néhány kisebb tanulmánnyal próbált előbbre jutni a terület felderítésében, feladataink teljelölésébea és a gyakorlati szinházi élet által felvetett problémák lehetőleg gyors megválaszolásában. Se talán még ezeknél is fontosabb munkánk volt a problémakör elméleti megalapo- 100 -