Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

élt ós játszott. 1915-ben mint hadifogoly terült át Oroszországba, csak attól kezdve működött ukrán színpadokon. De ugyanilyen problémák felmerülhetnek például az európai Oroszország területén élő egyéb népekkel kapcsolatban is, amelyesnek a színháztörténete ugyancsak a XIX. század elején kezdődik. Elsősorban a krimi és a kazáni tatárokra, a baskírokra vagy a magyarral rokon kisebb népekre gondolok. Ezeknek a tanulmányozása is feltehetőleg sok érdekes tapasztalatot fog nyújtani a kelet-európai szinháztörténészek számára. Egy másik jelenségre szeretném még itt felhivni a figyelmet. Nevezetesen - és azt hiszem, ez kizárólagosan kelet-európai jelenség -, hogy városok egészen más etnikai közegbe beágyazva léteznek. Arra gondolok, hogy itt van pl. Lvov esete, amely túlnyomó részt ukrán lakta területen fekszik, de német és lengyel kulturát is képvisel. Dömötör Tekla emiitette meg az előadásában, hogy az első Hamlet előadás is éppen Lvovban volt. Ugyancsak ő emiitette Ja§i példáját, amely Moldvában, akkor még török megszállás alatt volt, és ott kezdődött a román színjátszás, de görög és bizonyos fajta orosz szinházi kezdeményezések is történtei ott annak megfelelően, hogy eléggé vegyes a lakosság. Ez a vegyes lakosság aztán bizonyos fajta többnyelvűséget is eredményezett, hirteííjfiében csak irodalmi példát tudnék említeni! Zrínyi Péterét,aki a magyar történelemnek volt jelentős alakja és tudjuk, hogy horvát költő és műfordító volt. De ugyanezt tömérdek más viszonylatban is felfedezhetjük. Teljes keveredés mutatkozik, ós érdekes módon ez a keveredés még országhatárokon tul is látható. Csak azt szeretném megemlíteni, hogy az orosz szinház történetében ilyen személyek jelennek meg, mint egy Sverubovics nevü vilnai görögkatolikus papnak a fia, aki Kacsalov néven natjy oro3z színész lett,azután egy Kombiit nevű ukrajnai zsidó hitoktatónak a fia, akiből Tairov néven nagy orosz rendező lett, vagy a már emiitett Bucsma vagy a né- 84 -