Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Szekeres József Engedjék meg,hogy egészen röviden felhívjam a figyelmet egy-két, a kelet-európai színjátszás történetének és jelenlegi helyzetének vizsgálata során felmerülő probléaára. Így elsősorban azt a kérdést vetném fel, hogy hol huzzuk meg, ilyen szempontból, Kelet-Európának, ha ugy tetszik, néprajzi vagy földrajzi határát. Az eddigi vita során például nem esett szó, vag;, csak nagyon érintőlegesen, a balti országok szinházi kultúrájáról, tehát a litvánokról, a lettekről, az észtekről és a finnekről, pedig Kelet-Európában, Magyarországot kivéve, a balti országokban van csak protestáns kultura, mégpedig Lettországban, Észtországban és Finnországban. Litvániában pedig, tudjuk, katolikus kultura volt. Ez a balti kultura igen erősen német hatás alatt állt. De ugyanígy felmerülhet a probléma, hogy milyen mértékben kell tanulmányozni a kaukázusi színháztörténeti jelenségeket. Elsősorban az örmény és a gruz színjátszásra gondolok, amelyednek jelentőségük van. Sokan hajlamosak rá, bár itt a mai vitában is megmutatkozott, hogy azért az a szemlélet már túlhaladott, hogy a régi cári Oroszországot egy egységes egésznek tekintsék, ós ne vegyék figyelembe a rendkívül nagy technikai, nyelvi és kulturális különbségeket is. Hogy ezek a kulturális különbségek kelet-európai viszonylatban mennyire bonyolultak, arra csak azt szeretném felhor.nl példaként, hogy az ukrán irodalom, az ukrán szinház története mennyire befolyása alatt állt a politikai határoknak. Hogy volt KeletUkrajna, amely mindig Oroszországhoz tartozott, és volt Nyugat-Ukrajna, amelyik váltogatta az urait. Az osztrák megszállás alatt élt és működött például egy ideig Ivan Franko és Leszje tikrainka, de hogy tovább menjek, és mindjárt színháztörténeti adattal szolgáljak, Bucsma, a kiváló ukrán szinész, az ukrán szocialista színjátszás egyik megalapító ja,köztudomásúan, Lvovban (akkor Lembergnek hívták) - 83 -