Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Szek ly György Egy közeli példával szeretném illusztrálni, hogy a tipológiai egyezésnek a szinházkulturában is milyen polltikai-társadalmi közös alapjai lehetnek. Most ősszel volt Prágában nemzetközi színháztörténeti konferencia, amelyen többek között egy elég speciális témáról, a kabaré megjelenési formáiról volt szó. Kiderült, hogy ez a szinjátéktipus rendkivül sokfajta és egyetlen motivum által szinte összefoslalhatatlan (pl. a cseh, a magyar és az osztrák kabarénak a fejlődéstörténete). Ottani felszólalásomban próbáltam rámutatni arra az egyezésre ezeken a területeken - a volt monarchia területén -, amely szerint két korszakban: vagyis az első világháború előtt (tehát ezen a területen a kabaré megjelenése korszakában), majd a két világháború közti korszakban bizonyos azonos indulato

k, politikai-társadalmi indulatok, fűtötték a legkülönbözőbb megjelenési formák között is a kabarék művészeit. Az első ilyen közös politikai-társadalmi indulat a haladó liberális polgári jelleg az arisztokrata félfeudális múlttal szemben. Jórészt antimilitarista, antifeudális témái vannak a kabarénak ebben az időszakban; ezek a leghatásosabb műsorszámok. A két világháború között ezeknek a területeknek a fasizálódásával kapcsolatban egyre inkább megváltozik ez a hang és - mint azt talán a legélesebben a cseh Woskovec-Verich féle kabaré mutatja, Magyarországon pedig a régi Podium kabaré bizonyos számai - egy egyre erősödő németellenes és antifasiszta indulat kezdi fűteni a kabarékat, megint csak a legváltozatosabb megjelenési formákban. Én azt hiszem, hogy a műfaji vizsgálódásoknál, amikor egészen szűken egy-egy műfaj fejlődését kiséri nyomon a kutató, fel kell figyelni ilyenfajta, az egyes területekre jellemző társadalmi-politikai-tipologiai alapon létrejött közös jelenségekre. - 82 -