Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

Alti pedig már kissé ismeri a kelet-európai színháztörténetet, néhány hónapi munkával legalább a kétszeresére tudná bővitenl a Kindermannál ismertetett anyagot. Kindermann is, más szerzők is utalnak a staronagoriÓinoi "Krisztus-gunyolása" freskónak összefüggésére a balkáni színjátszással. Ilyen szempontból azonban a XIII-XV. századi szerb-makedon festőiskola több más alkotását is lehetne értéd?lni. Nagyon valószínű, hogy a sopocani—i "Mária halála" freskó, a studenicai "Mária bemutatása a templomban", vagy a kaieniéí freskók ujtestamentumi jelenetei (Angyali üdvözlet, Napkeleti bölcsek hódolata, Menekülés Egyiptomba, Kánai mennyegző) liturgikus játékok mozzanatait örökítették meg. Ha pedig a középkori Szerbia élénk nyugati kapcsolataira gondolunk, azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy itt, szerb földön, a bizánci és nyugati tipusu egyházi színjátszás sajátos szintézise alakulhatott ki. Ez aztán a szomszédos horvát-szlovón területekre sem maradhatott hatástalanul. A balkáni-szláv középkori dramaturgiának visszhangját láthatjuk például az isztriai .Janez iz Kastva mester bibliai jeleneteiben és haláltánc-freskójában Hrastovlje templomának falain. Meg kellene vizsgálni színháztörténeti szempontból a kései középkor cseh-morva, lengyel,magyar és szlovák festészetét is. Legutóbb Tadeuaz Dobrowolski krakkói profeazszor utalt e területek művészettörténeti összefüggéseire a kései gótika és korai reneszánsz évtizedeiben. Nekünk is szakitanunk kellene végre azzal a szemlélettel, amely a régi Felvidék középkori festészetében csak "magyar" vagy "német" művészetet keres. Nem vitatható, hogy például a "jénosréti oltár" a szlovák művészet történetében tartozik, nemcsak keletkezési helye, hanem az ábrázolt embertípusok, a tipikus középszlovák táj, sőt a festői stilus miatt is. Ezt azonban csak mint mellékes szempontot érintem most, inkább azt szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos - 77 -